Még nem az igazi, de már alakul :)

Hosszú idő után végre ismét egy áthaladós fotó válogatással jelentkezem. Február 18-án délelőtt kiváló légköri viszonyok uralkodtak Kecskemét felett. 

Alitalia Airbus A320

Qatar Boeing 777-300ER A7-BAQ

1280-as felbontásban a spotter.hu oldalon

Emirates Airbus A380 A6-EDR

1280-as felbontásban a spotter.hu oldalon

Emirates Boeing 777-300ER A6-ECG

A kiváló fényviszonyoknak köszönhetően ezúttal ISO200-as érzékenység is elegendő volt az 1/640 záridő alkalmazása mellett (Sony A700 váz +  MTO 1000/10).

A MALÉV csődje után a tulajdonos lízing cég villámgyorsan Írországba repültette át a magyar légitársaság színeit viselő Boeing 737-es flottát. Mostanra kiderült, hogy a tárolás vagy az értékesítés helyett a gépek egy részét inkább szétbontattják, mivel a jelenlegi piaci helyzetben nincs rájuk reális kereslet. A döntés konkrétan a legrövidebb törzsű változatot, azaz a B737-600-as gépeket érinti, melyekből 6 példány szolgált a MALÉV-nél. A Spotter Blogger az alábbi, lajstromjel szerinti kép válogatással búcsúzik a halálra ítélt gépektől:

HA-LOD

HA-LOE

HA-LOF

HA-LOG

HA-LOJ

HA-LON

Ezek a felvételek immár sajnos megismételhetetlenek, az emlékeinket azonban életben tarthatják. Én magam is több alkalommal repültem a legrövidebb törzsű 737-esekkel, melyek szépségükkel ugyan nem kápráztattak el, azonban megbízhatóan "adtak szárnyakat álmaimnak". Isten Veletek HA-LOD, LOE, LOF, LOG, LOJ, LON! 

Ajánlott linkek:

A Boeing 737-600-as gépekről bővebben a gyártó honlapján olvashatnak >>>

In memoriam MALÉV >>>

A MALÉV flotta gépei nagyobb felbontásban >>>

Ismét egy búcsú, ismét egy jövőkép nélküli állapot a magyar repülés világában. Légierőnk látványos leépülése után immár az egykori nemzeti légitársaság is lehúzta a rolót. Az okokról és a csődhelyzethez vezető útról a médiában már számos cikk és nyilatkozat megjelent, ki-ki eldöntheti, melyik verziót hiszi el. A lényeg azonban az, hogy az egykor szebb napokat is megélt nagyvállalat gépei, pilótái immár a földön rostokolva várják a bizonytalan jövőt, hozzá nem értő politikusok és kizárólag gazdasági érdekeiket néző pénzemberek döntésére várva...

Vajon mi lesz a sorsa a MALÉV színeit viselő 737-eseknek? Többféle forgatókönyv is van, egyrészt mivel zömében lízingelt gépekről van szó, így a tulajdonos visszaveszi a gépeket és eladja másnak, vagy egy esetleges új magyar utód légitársaság állítja ismét szolgálatba őket, legrosszabb verzió szerint pedig a betonon állva rohadnak szét a hosszadalmas csődeljárás évei alatt... (UPDATE: elviszik a gépeket)

Persze jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi szükség egyáltalán nemzeti légitársaságra, minek öntsünk bele milliárdokat, ha amúgy is veszteséges? Hiszen van számos más cég, amelyek nap mint nap járatok tucatjaival kötik össze Budapestet a világ többi nagyvárosával. A Lufthansától a British Airwaysen át a KLM-ig világcégek gépei szállnak le-és fel Ferihegyen, és nyilván a MALÉV által hagyott űrbe is gyorsan benyomulnak majd a konkurensek. Nos a helyzet azért ennél bonyolultabb, hiszen egyrészt már az önmagában hatalmas kár, hogy egy több ezer embernek munkát adó, nagy múltú magyar cégtől kell búcsút vennünk, másrészt egy nemzeti tulajdonban lévő, nemzeti érdekeket szolgáló légifuvarozó vállalat hatalmas lehetőségeket rejt(het) magában. Gondoljunk például csak arra, hogy a megtermelt gazdasági haszon (feltéve, hogy nyereséges a cég) nem vándorol külföldre, ráaadásul a járatok meghatározása, a célállomások bővítése a hazai igényekhez igazodik, a magyar emberek utazási szokásait veszi figyelembe. Ugyanez igaz a diplomáciai, kormányzati utazások megszervezésére is, hiszen ne feledjük, jelenleg nincs magyar kormánygép, a Légierő szállítógépei mellett általában a MALÉV járatait vették igénybe ezekre a célokra is. Persze egy piaci szereplő is sok feladatot átvállalhat ezekből, kérdéses azonban ezek ára, illetve különleges helyzetekben a szolgáltatás elérhetősége (lásd pl. líbiai evakuálás). Ezt a témát lehetne még tovább ragozni, biztos meg is teszik majd sokan, a lényeg azonban ismét csak az, hogy elveszítettünk valamit, ami érték volt és érték is lehetne, ha nem tékozolták volna el.

A Q400-asok beszerzése már elsősorban a gazdaságossági szempontok figyelembevételével történt. Vélhetően hamarabb kellett volna meglépni bizonyos változtatásokat, a Spotter Blogger véleménye szerint sem a flotta méret sem annak összetétele nem volt túl szerencsés a jelenlegi piaci helyzetben

Daliás idők tanúja. Szovjet gyártmányú MALÉV IL-18-as a szolnoki múzeumban. Személyszállítóból lett cargo

Frissítve, visszavett MALÉV gépek sora a shannoni repülőtéren:

http://www.flickr.com/photos/shanair/6816518003/

Nem szeretek különösebben moralizálni a blogon, hiszen a spotterkedés inkább "technikai sportág", az alábbi pár kép nézegetése kapcsán azonban óhatatlanul eszembe jutott néhány gondolat a csodák múló dicsőségéről.

A CCCP-77115 lajstromjelű Tu-144D a MAKS 2007-en. Ez a gép a sorozat utolsó, elkészült darabja. Volt még egy gép amit elkezdtek építeni, azonban a program törlése miatt már nem fejezték be

Nekem a fenti, 2007-ben Zsukovszkijban, az "orosz Edwardson" készült felvétel jelképezi igazán azt, amit a legendás Tu-144-esről gondolok, érzek. Hatalmas, mégis kecses, gyönyörű ámde erőteljes. Bár nem az lett, amivé szánták, egy korszakot mégis hűen jelképez. Hírnöke egy birodalomnak, mely többet álmodott, mint amit valójában elérhetett, gyermeke egy olyan iparágnak, mely néhány típusával - köztük a Tu-144-essel - túlszárnyalta önmagát. A birodalom azóta megszűnt a Tu-144-es "Konkordszkij" (NATO kód: Charger) megépült példányainak többsége pedig a kohókban végezte nem túl sikeres pályafutását. Néhány példány azonban szerencsére megőrzésre került az utókor számára, a legismertebb talán az (CCCP-77112), amelyik a németországi Sisheimben található Auto und Technic múzeumban van kiállítva.

Talán ennek - a kívülről legalábbis - gyönyörű állapotban lévő gépnek van a legtöbb esélye arra, hogy egyszer majd újra a levegőbe emelkedhessen

Az egyetlen, repülő laboratóriummá átépített Tu-144LL is Zsukovszkijban található. A jellegzetes kacsaszárnyak ezen a gépen a törzsbe be vannak húzva, ezért nem láthatóak

Az RA-77114 lajstromjelű példánynak egyelőre sokkal mostohább sors jutott, noha ez a gép kapott egy esélyt a továbbélésre, hiszen egy amerikai-orosz közös projekt keretében 1996 és 99 között 27 alkalommal is a levegőbe emelkedhetett. A Tu-160-as bombázó hajtóműveivel felszerelt gépmadár jelenleg is félretolva, a bozótosban várja a szebb jövőt.

Tervezői anno biztosan nem gondolták, hogy egyszer az amerikai zászló is felkerül majd egy Tu-144-es függőleges vezérsíkjára

A Google Maps felvételén mindkét zsukovszkiji Tu-144-es jól megfigyelhető

A Tu-144-es típus szerelmesei több - szabadon megtekinthető - helyen is találkozhatnak kedvencükkel. A Zsukovszkijban található két példány - melyek a MAKS rendezvények idején lencsevégre kaphatók - mellett a már említett németországi múzeumban, illetve Monyinoban (Tu-144Sz CCCP-77106) is megcsodálható egy-egy "Konkordszkij", míg az uljanovszki repülési múzeumban a CCCP-77110 lajstromjelű Tu-144Sz került kiállításra. A szamarai Repüléstudományi Egyetem is birtokol egy példányt (CCCP-77108), ennek hozzáférhetősége a látogatók számára azonban kérdéses.

Kuwait Airways Airbus A310

Royal Brunei Airlines Boeing B777

Emirates Boeing B777

A Magyar Légierő 20-as oldalszámot viselő, 19015091-es gyártási számú MiG-23UB típusú repülőgépe a "Rettegett Iván" becenevet kapta, utalva származására. A gép becenevét állítólag a műszakiak fel is festették az orr rész bal oldalára, de a feliratot végül felsőbb utasításra utólag eltávolították

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Keceli Haditechnikai Parkjában számos különlegesség között egy igazi "kakukktojás" is megtalálható, nevezetesen a Magyar Légierő egyik MiG-23UB Flogger kétüléses harci gépe. Már a gép festésén is látható, hogy nem a korabeli standard magyar kamuflázst viseli, de ez még önmagában nem is jelentene túl nagy érdekességet, ellenben a származása már annál inkább. Ez a gép ugyanis a Szovjet Légierő állományába tartozott és csak utólag került a pápai Sámán századhoz, mivel a kiképzéshez szükség volt a lezuhant kétüléses példány pótlására.. 

Ahogy kopik a festés egyre inkább láthatóvá válik a hevenyésze lemázolt vörös csillag az ék alakú magyar felségjel alatt. Az üzemeltetési feliratok eredetiek, ciril betükkel orosz nyelven, ezek eleve nem is kerültek átfestésre

A 20-as oldalszámú gép a dokumentációk szerint 3304 fel és leszállás során összesen 1688 órát és 14 percet repült. Utolsó felszállására 1996. október elsején került sor.

Mivel a Spotter Blogon csak a saját készítésű fotóimat publikálom, ezért kizárólag a Kecelen készült képekkel illusztráltam a cikket. Az üzemelő magyar MiG-23-asokról azonban számos archív felvétel található az Interneten. Az alábbi két oldalt mindenképpen megtekintésre ajánlom:

Simon Sándor Róbert - Volt egyszer egy MiG-23 Flogger század >>>

Papp Levente - Magyar MiG-23-as gépek álcázó festése >>>

Az A6-EDP 2011. október 16-i lencsevégre kapása az eddigi talán legérdekesebb áthaladó Emirates A380 fogásom, hiszen a frissen átadott gép aznap teljesítette legelső, menetrend szerinti útját Dubaj és Manchester között.

Makulátlan a festése a 77-ik legyártott, a megrendelőnek mindössze két nappal korábban átadott A6-EDP-nek

Szépen gyarapodik az Emirates "óriásbálna" flottája, sorra érkeznek az új gépek. Szerencsére a nagy forgalmú londoni és manchesteri járatokon is egyre több van belőlük, így naponta akár három különböző példány is áthalad a Kecskemét feletti magas légtérben.

Ezzel párhuzamosan az én gyűjteményem is alakulgat, íme az aktuális lista:

A6-EDL (contrail) >>>

A6-EDJ (contrail) >>>

A6-EDF (contrail) >>>

A6-EDG (contrail) >>>

A6-EDD (contrail) >>>

A6-EDI (contrail) >>>

A6-EDP (contrail) >>>

A6-EDK (London-Heathrow) >>>

Miközben a Szovjetunió összeomlása óta eltelt két évtizedben a harci repülőgépek fejlesztése terén nem állt meg az élet a legnagyobb utódállamban, Oroszországban, addig a polgári repülőgépek terén nem sikerült igazán nagy dobással előrukkolniuk a konstruktőröknek. Kivétel lehet talán a Szuhoj cég által fejlesztett, jelentős nyugati technológiai transzferrel megtámogatott SuperJet 100-as típus, melynek széria példányai már megjelentek a menetrend szerinti forgalomban is. Saját fotóim azonban egyelőre csak az egyik prototípusról vannak, ezeket osztom most meg a Spotter Blog olvasóival.

Az SSJ 100-as a farnboroughi statikus soron 2010-ben. A gép körül nézelődő emberek jó viszonyítási alapot nyújtanak a típus méreteinek megítéléséhez

A hajtóművek a tervezetthez képest magasabb fogyasztásával kapcsolatban jelentek meg olyan információk, melyek szerint a gazdaságossági mutatók egyelőre elmaradnak a korszerű nyugati típusok mögött, de dolgoznak a megoldáson

Szárnyal a fairfordi repülőtér felett az orosz polgári repülőgépipar üdvöskéje. Az utódállamok belső piacán az SSJ 100-as jó eséllyel lehet komoly konkurencia a Boeing 737 és az Airbus A320 gépcsaládok számára

Bár a sugárhajtóműves utasszállító gépek piacán globális szinten gyakorlatilag Airbus és Boeing hegemónia van, a brazil Embraer, a kanadai Bombardier, az ukrán Antonov és az orosz Szuhoj fontos réskitöltő funkciót tölt és tölthet be

A típus magyar vonatkozása, hogy az "Abramovics korszakban" a Malév is bejelentette opciós vásárlási szándékát az SSJ 100-asra, az azóta bekövetkezett tulajdonosi és koncepcionális átrendeződés miatt azonban vajmi kevés realítása van az üzletnek.

A típusról bővebben a hivatalos weboldalon kaphatnak információkat: http://superjet100.com/