Ismét egy búcsú, ismét egy jövőkép nélküli állapot a magyar repülés világában. Légierőnk látványos leépülése után immár az egykori nemzeti légitársaság is lehúzta a rolót. Az okokról és a csődhelyzethez vezető útról a médiában már számos cikk és nyilatkozat megjelent, ki-ki eldöntheti, melyik verziót hiszi el. A lényeg azonban az, hogy az egykor szebb napokat is megélt nagyvállalat gépei, pilótái immár a földön rostokolva várják a bizonytalan jövőt, hozzá nem értő politikusok és kizárólag gazdasági érdekeiket néző pénzemberek döntésére várva...

Vajon mi lesz a sorsa a MALÉV színeit viselő 737-eseknek? Többféle forgatókönyv is van, egyrészt mivel zömében lízingelt gépekről van szó, így a tulajdonos visszaveszi a gépeket és eladja másnak, vagy egy esetleges új magyar utód légitársaság állítja ismét szolgálatba őket, legrosszabb verzió szerint pedig a betonon állva rohadnak szét a hosszadalmas csődeljárás évei alatt... (UPDATE: elviszik a gépeket)

Persze jogosan vetődik fel a kérdés, hogy vajon mi szükség egyáltalán nemzeti légitársaságra, minek öntsünk bele milliárdokat, ha amúgy is veszteséges? Hiszen van számos más cég, amelyek nap mint nap járatok tucatjaival kötik össze Budapestet a világ többi nagyvárosával. A Lufthansától a British Airwaysen át a KLM-ig világcégek gépei szállnak le-és fel Ferihegyen, és nyilván a MALÉV által hagyott űrbe is gyorsan benyomulnak majd a konkurensek. Nos a helyzet azért ennél bonyolultabb, hiszen egyrészt már az önmagában hatalmas kár, hogy egy több ezer embernek munkát adó, nagy múltú magyar cégtől kell búcsút vennünk, másrészt egy nemzeti tulajdonban lévő, nemzeti érdekeket szolgáló légifuvarozó vállalat hatalmas lehetőségeket rejt(het) magában. Gondoljunk például csak arra, hogy a megtermelt gazdasági haszon (feltéve, hogy nyereséges a cég) nem vándorol külföldre, ráaadásul a járatok meghatározása, a célállomások bővítése a hazai igényekhez igazodik, a magyar emberek utazási szokásait veszi figyelembe. Ugyanez igaz a diplomáciai, kormányzati utazások megszervezésére is, hiszen ne feledjük, jelenleg nincs magyar kormánygép, a Légierő szállítógépei mellett általában a MALÉV járatait vették igénybe ezekre a célokra is. Persze egy piaci szereplő is sok feladatot átvállalhat ezekből, kérdéses azonban ezek ára, illetve különleges helyzetekben a szolgáltatás elérhetősége (lásd pl. líbiai evakuálás). Ezt a témát lehetne még tovább ragozni, biztos meg is teszik majd sokan, a lényeg azonban ismét csak az, hogy elveszítettünk valamit, ami érték volt és érték is lehetne, ha nem tékozolták volna el.

A Q400-asok beszerzése már elsősorban a gazdaságossági szempontok figyelembevételével történt. Vélhetően hamarabb kellett volna meglépni bizonyos változtatásokat, a Spotter Blogger véleménye szerint sem a flotta méret sem annak összetétele nem volt túl szerencsés a jelenlegi piaci helyzetben

Daliás idők tanúja. Szovjet gyártmányú MALÉV IL-18-as a szolnoki múzeumban. Személyszállítóból lett cargo

Frissítve, visszavett MALÉV gépek sora a shannoni repülőtéren:

http://www.flickr.com/photos/shanair/6816518003/