A 4479-es gyártási számú A7-AHE lajstromjelű Airbus A320-232 szinte vadonatújnak tekinthető, hiszen 2010. október 22-én emelkedett először a levegőbe

A napfényes katari fővárosból, Doha-ból bukaresti megállóval érkező Airbust barátságtalan, borult idő fogadta Ferihegyen, így aztán ma csak ilyen fotókkal szolgálhatok

A Qatar Airways jelenleg 17 darab A320-assal rendelkezik, ezek járnak hazánkba is. A járatnyitás kapcsán azonban felmerült, hogy amennyiben az utaslétszám ezt indokolja, akkor nagyobb befogadóképességű típusok is bekerülhetnek a Doha - Bukarest - Budapest járat kiszolgálásába, sőt elképzelhető a közvetlen Doha - Budapest vonal is. Ez persze még a jövő zenéje, egyelőre örülni kell a közbenső leszállással közlekedő  "kis" A320-asnak is, hiszen Ázsia irányába egy fontos összeköttetést biztosító, ráadásul magas színvonalat biztosító járatról van szó. Jó lenne egyszer a fedélzetre is bekukucskálni, repülni vele meg pláne :)

A kedvezőtlen időjárás és a szabadidő hiánya miatti hosszú "böjtölés" után ma végre ismét lehetőségem nyílt egy kis áthaladózásra. Szerencsére ezúttal is "horogra akadt" egy érdekesebb nagyvas, nevezetesen az AirAsia X légitársaság látványos festésű Airbus A340-300-asa. A gyűjteményemből - sok egyéb mellett - ez a légitársaság is hiányzott eddig, így aztán a szokásosnak mondható kutatómunkával utána is néztem a színpompás négyhajtóművesnek és üzemeltetőjének.

A különböző internetes források szerint az AirAsia X jelenleg 9 darab A330-assal és 2 darab A340-essel rendelkezik. Ez utóbbi típus egyik példányát fotóztam le Kecskemét felett. A légitársaság honlapja szerint az európai célállomások közül Londonba és Párizsba repülnek a cég utasszállítói. A felvétel Sony A700-as gépvázzal, az MTO 1000/10 tükörobjektív segítségével, ISO 320 érzékenységgel és 1/640 záridővel készült expo korrekció és állvány nélkül, kézből

UPDATED: 2011. március 14-én is sikerült lekapnom a piros "nagyvasat"

A 2007-ben alapított AirAsia X légitársaság a malajziai székhelyű AirAsia csoport tagja. Ahogy a flotta összetételéből is látszik, elsősorban a hosszú távú járatokra specializálódtak. Napjainkban elsősorban Ázsia és Óceánia nagyvárosait kötik össze a cég járatai, azonban mint látható, már Európában is megvetették lábukat. Talán az sem véletlen, hogy a repüléshez ezernyi szállal kötődő Virgin cégcsoport tulajdonosa, Sir Richard Branson 20% tulajdonrésszel rendelkezik az AirAsia X-ben is...

2010. augusztus 10-én Kecskemét légterében fotóztam le a Magyar Légierő 09-es lajstromjelű Jak-52-esét

Napjainkban tehát a Magyar Légierő repülőgépállománya mindössze 14 darab sugárhajtású svéd gyártmányú JAS-39 Gripen harci repülőgépre, 3-4 darab An-26-os légcsavaros közepes szállítógépre, illetve szintén mindössze 3 darab Jak-52-es alapfokú kiképző és gyakorlógépre korlátozódik. Ezeket kiegészítik a Mi-8, Mi-17 illetve Mi-24 szállító és harci helikopterek, ezek száma sem haladja meg azonban még az egy tucatot sem... Itt tartunk most, így vágunk neki az új évtizednek. Lassan végleg "megszabadulunk" a keleti technikától, azoktól az eszközöktől is, melyeket máshol még tovább éltetnek (lásd pl. lengyel és szlovák minta). Ezzel szemben a pótlás gyakorlatilag kimerült a nevetségesen alacsony példányszámban beszerzett, egyébként sok mindenben valóban előrelépést jelentő Gripenekben. Nem fűzök kommentárt ehhez az egészhez, nem vonok le következtetéseket, pusztán tényeket közlök.

Ha magyar felségjelet viselő keleti technikát akarunk fotózni, akkor igyekezzünk, mert az utolsó mohikánok is már az utolsókat rúgják...

Ismét egy mifelénk ritkán látható légitársaság repülőgépe kapcsán kezdtem nyomozásba, történt ugyanis, hogy még a nyáron a londoni Heathrow-n (hol máshol...) sikerült lefényképeznem egy furcsa, gyakorlatilag minden díszítést és feliratot nélkülöző, kékre festett B757-est. A lajstromjel alapján utólag persze nem volt nehéz megtalálni az üzemeltetőjét, a cég és a gép életútja azonban egészen érdekes.

Az Astraeus Airlines G-STRW lajstromjelű Boeing 757-200-as gépe 1990. február 26-án repült először, azaz a felvétel készítésekor (2010. július 21-én) már elmúlt húsz éves. Ennyi idő alatt változatos karriert futott be, hiszen tiz különböző légitársaságnál is üzemelt, miközben hatféle lajstromjelet viselt.

Az Astraeus Airlines egy kis, főleg bérfuvarozásra és charterekre berendezkedett brit légitársaság, mely jelenleg mindössze két B737-essel és egy B757-essel rendelkezik. A 2002-ben alapított cég a londoni Gatwick repülőtéren rendezte be központját. Érdekesség, hogy időnként különféle zenekarokat és focicsapatokat is szállítanak turnékra, meccsekre, de a katonai célú eseti személyszállítási feladatokra is igénybe vették már az Astraeus gépeit.

További érdekesség, hogy az Iron Maiden heavy metal zenekar egyik tagja Bruce Dickinson "civilben" kapitányként éppen B757-esen repül a cégnél, sőt szabadidejében a marketing igazgatói feladatokat is ellátja.

Az Astraeus Airlines hivatalos honlapja

Látványos festést visel az elsősorban charter járatokra szakosodott brit cég utasszállítója, igazán hálás contrail téma ez a gép. A radaron viszonylag sokszor látom hazánk felett áthaladóban a Monarch Airlines gépeit, saját fotóm azonban nem sok van róluk. A felvétel a Sony A700-asom stabilizátorát kihasználva 1000mm-es fókusztávolság mellett 1/640-ed záridővel, ISO 320-as érzékenységgel +0,3 expo korrekcióval készült kézből, nem állványról

FRISSÍTÉS!

Azóta kiderült, hogy a G-SMAN lajtromjelű Monarch Airlines A330-as gép (melyről ez a bejegyzés is szól) a Garuda Indonesia feliratot viseli a törzsén, legalábbis ezen a 2010. október 8-án készült felvételen ez látható. Érdekes...

Ezzel a felvétellel kívánok a Spotter Blog minden Kedves Olvasójának Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Évet!

2010. július 14-én a londoni Heathrow-ra érkezett ez a Qatar Airways gép, melyről mint később kiderült, mégsem az, aminek látszik. Sajnos csak ez az egy fotóm van róla, ez is "utánlövésből" sikerült

A felvételen látható A7-AAM lajstromjelű Bombardier BD-700-1A10 Global Express típusú "business jet" első ránézésre a Qatar Airways régi színezését viseli. Ha azonban megnézzük például a mértékadó airfleets.net adatbázisát, akkor kiderül, hogy ilyen gép nem is szerepel a listában. A titok nyitja, hogy az elegáns kis madárka valójában az 1975-ben alapított Qatar Amiri Flight nevű VIP légitársaság gépe, mely az arab ország kormányának tulajdonában áll és leginkább az uralkodóház, illetve az államigazgatás magas rangú tagjainak szállítását végzi, színezését tekintve azonban nem különbözik a Qatar Airways "normál" utasszállítóitól.

A Qatar Amiri Flight tíz gépből álló flottája egyébként meglehetősen exkluzívnak mondható, az öreg A310-es és a kisebb A319-esek, A320-asok mellett ugyanis igazi "nagyvasakkal", nevezetesen két A330-assal és ugyancsk két A340-essel is rendelkeznek, hogy a Boeing 747SP-t ne is említsem. Nem semmi, vagy ahogy mifelénk mondani szokták, a katari emír és barátai nem kispályáznak...

A Lockheed legendás típusa akkoriban született, mikor a polgári repülés terén talán leggyorsabban változott minden. A II. Világháborút követően a légi közlekedés ugyanis rohamléptekkel fejlődött, a gyárak ontották az újabbnál újabb típusokat, majd az 1950-es évek derekán beköszöntött az iparágat forradalmasító jet korszak. Ebben az időszakban a nagy, dugattyúmotoros utasszállító gépek már elérték a fejlődésük csúcspontját. A képzeletbeli dobogó legfelső fokára pedig felállt a Super Constellation, mely szépségével és előremutató technikai megoldásaival napjainkig tartó tiszteletet vívott ki magának.

A svájci Breitling cég szponzorálásának köszönhetően korhű állapotban felújított Super Connie-t vontatnak starthoz a párizsi Le Bourget repülőtéren 2005-ben. Ekkoriban még analóg fényképezőgéppel, színes negatív filmre fotóztam, majd az előhívást és a nagyítást követően scanneltem

A különféle repülőgép enciklopédiákban, a szaklapok hasábjain és az Interneten már nagyon sokszor találkoztam ezzel a gyönyörű, repülő műalkotással, azonban egészen 2004-ig kellett várnom arra, hogy élőben, a maga valójában is megpillanthassam. A csodálat és a tisztelet azóta is tart és bízom benne, hogy lesz még alkalom akár a közös szárnyalásra is.

A dugattyúmotoros korszak egyik utolsó igazán nagy sztárja volt a Super Constellation. Áramvonalas, kecses törzsének és a négy darab erős motornak köszönhetően akár 600 km/h sebességet is elérhettek ezek az elegáns utasszállítók

A Lockheed 1943 és 1958 között gyártotta a Connie különféle alváltozatait. Eleinte katonai célokra, majd pedig a polgári cégek számára készültek ezek az utas és teherszállításra egyaránt alkalmas gépek. Az alap Constellation törzsének meghosszabbításával és a motorok erősebbre cserélésével 1950-ben jött létre az immár 92 utas befogadására is alkalmas Super Constellation.

Összesen több, mint 800 darab készült a különféle polgári és katonai alváltozatokból, melyek közül múzeumokban és repülőnapokon is találkozhatunk még néhánnyal. A Breitling gépével például 2011-ben is számos eseményen találkozhatunk >>>

Ez a felvétel viszont 2004-ben készült a berlini Schönefeld repülőtéren az ILA szakkiállításon. Az alapanyag Fuji diafilm volt

Bár azt nem mondhatom el magamról, hogy gyűjtöm az igényes és ennek megfelelően meglehetősen drága fém repülőgép modelleket, de egyet-egyet azért beszerzek néha. A Super Connie volt az első ilyen modellem, és ha már a típusról írok bejegyzést, akkor úgy gondoltam nem teljesen tájidegen ha beteszek pár képet erről az aprócska csodáról is.

A német Lufthansa 1955 és 1967 között üzemeltette hosszú távú járatain a Lockhedd Super Constellation típust. A Herpa által kiadott gyönyörűen kidolgozott 1/200-as méretarányú fém modell ennek a korszaknak és típusnak állít emléket. A géphez illő elegáns dobozban kapjuk kézhez a modellt, melyben jól védetten, habszivacsba ágyazva helyezkedik el a Super Connie

Egy vitrin vagy akár egy iroda dísze is lehet ez az élethű modell. A saját példányomat a fotózás idejére egy fa keretbe ágyazott rozsdamentes fém lapra helyeztem. A Lufthansa Technic németországi üzemében a közelmúltban felújítottak egy L1649A Super Star típusjelzésű példányt, mely a Lufthansa nosztalgia flottájában kap szerepet

Közelről jól megfigyelhető a modell aprólékos és szép kidolgozása. A festés és a feliratok is a Herpa-tól megszokott magas minőségi szintet képviselik. Mindenkinek ajánlani tudom, aki kedveli ezt a típust és szívesen látna egy értékálló modellt az asztalán. A gép hazánkban is beszerezhető, méghozzá a http://www.repulogepmodell.hu/ webáruházban

A Lockheed eme dugattyúmotoros csúcsgépe egy olyan korszak sztárja volt, amikor még ünnep és különleges alkalom volt a repülés. Az átlagember számára ekkoriban nyíltak meg az égi országutak, a filmsztárok és a politikusok, üzletemberek mellett már az egyszerűbb polgárok is jegyet válthattak a légitársaságok menetrend szerinti járataira. Igazi hőskor volt ez, színes plakátokon és levelezőlapokon reklámozták a légi utazási lehetőségeket, sorra nyíltak a jegyértékesítő irodák, bővült a cégek útvonalhálózata és a célállomások listája. Ami manapság nekünk már szinte természetes, az akkoriban vált ismertté. Ebben a világban a Connie a maga modernségével és eleganciájával egy igazi kuriózum volt.

Néhány, a típushoz kapcsolódó érdekes információ:

- A Connie-t választotta elnöki különgépnek Dwight D. Eisenhower amerikai elnök

- 1944. április 17-én Howard Hughes 532,5 km/h átlagsebességet elérve repült Kaliforniából Washingtonba. A gépen tartózkodott Orwille Wright is, a világ első motoros repülésének egyik végrehajtója

- A US Navy még 1982-ben is használta az EC-121 típusjelzésű katonai feladatkörű Constellationokat

A kis, ázsiai városállam jó példa arra, hogy nem a méret a lényeg, hanem a szerencsés adottságok tudatos kihasználása hozza meg a várt eredményeket. Az egykori brit gyarmatból napjainkra a világ egyik legfejlettebb és leggazdagabb önálló államává váló Szingapúr az ország méreteihez képest hatalmas és ami legalább ilyen fontos, ultramodern repülőgép flottával rendelkezik, így nem meglepő, hogy a térségben komoly piaci részesedésre tett szert.

A Singapore Airlines jogelődjét 1947-ben alapították, jelenlegi központja a városállam high tech központi repülőterén, a Changi Airport-on van. A cég a Star Alliance szövetség tagja. 35 ország 61 célállomására kínálnak saját repülőjegyeket, de a partner cégek segítségével ennél lényegesen magasabb a csatlakozási lehetőségek száma.

Az impozáns Boeing 747-400-as típusból az Airbus A380-asok megjelenése elelnére is még szolgálatban áll 20 példány. A képen látható Jumbo-t 2008 nyarán kaptam lencsevégre a londoni Heathrow-n. A Singapore Airlines gépeinek festése visszafogott, mégis elegáns

Sajnos nem túl jó minőségű ez a fotó, nagyon párás volt a levegő amikor fényképeztem, de a fontossága miatt mégis úgy gondoltam, helye van ebben a bejegyzésben. A felvételen ugyanis a 66 tagú szingapúri B777-es flotta egyik tagja látható London belvárosa felett. A kéthajtóműves "Tripple Seven" alkotja a Singapore Airlines összesen 121 darab repülőeszközből álló gépparkjának gerincét

A zászlóshajó, a flotta büszkesége, az Airbus A380-800-as. A Superjumbo 11 példánya már szolgálatban áll, de várhatóan tovább bővül majd a számuk. A fotót 2010 júliusában készítettem a Szingapúr - London járatot teljesítő, leszálláshoz készülődő gépről

Hazánk felett is rendszeresen áthaladnak a SIA óriásgépei, ezt a példányt a STEIN-TEGRI útvonalon fotóztam le az MTO-val. A szingapúri A380-asok rendszeresen megfordulnak Londonban, Párizsban, Zürichben, Sidneyben, Melbourneben, Tokióban és Hong Kongban

A Singapore Airlines 2007. október 17-én, többszöri időpont módosítás után vehette át első Super A380-asát. A gép az első menetrend szerinti járatot 2007. október 25-én teljesítette. A Superjumbo 455 utassal a fedélzetén Szingapúrból repült az ausztráliai Sidneybe. A repüléstörténeti jelentőségű első útra már jóval korábban eladták az összes jegyet, a befolyt 1,25 millió dolláros bevételt pedig jótékonysági célokra fordították. Az európai Airbus óriásgépe a konkurens amerikai Boeing 747-es típusát váltotta le azóta több útvonalon is.

Hátranyilazott szárnyakkal, nagy sebességgel húz át a 144-es számot viselő F-111-es. A RAAF 37 évnyi szolgálat után válik meg a kiöregedett bombázó utolsó még üzemképes példányaitól. A típus kivette a részét a vietnámi háborúból is, de az USAF egységei aktívan használták a Líbia és Irak elleni hadműveletekben is 

Az elmúlt két évtizedben a hidegháborús szembenállás megszűnését követően számos katonai repülőgéptípus került és kerül kivonásra. Ezek mindegyikéről persze nem emlékezhetek meg, a jelentősebbekről - pláne ha személyes élményem is fűződik hozzájuk - azonban mégis szót kívánok ejteni. Az Ausztrál Királyi Légierő ezekben a napokban vonja ki a szolgálatból F-111 Aardwark típusú csapásmérő és felderítő gépeit, melyek 37 évnyi szolgálat után tűnnek el végleg a kontinensnyi ország és egyben a világ egéről is. Ezt a különleges repülőgépet ugyanis már a fejlesztő ország, azaz az Egyesült Államok sem tartja hadrendben.

Az első személyes találkozásom az F-111-es típussal az angliai Duxfordban található legendás múzeumban volt. Az Amerikai Hangárnak nevezett lenyűgöző épület egyik legértékesebb darabja ez a 67-0120 gyári számú F-111E. A második találkozásra szintén a "Ködös Albionban" került sor, nevezetesen a RAF cosford-i múzeumában. A harmadik, legérdekesebbnek bizonyult randevú pedig a  már említett helyszínen, a nevadai Nellis légitámaszponton következett be.

Leszálláshoz készülődik az egyik kenguru felségjeles Aardwark a Nellis légitámaszpont közvetlen közelében. 2009-ben szerepeltek utoljára a Red Flag hadgyakorlaton az ausztrál F-111-esek

Ausztrália már 1963-ban megrendelte a General Dynamics cégtől az F-111C csapásmérőket, azonban a fejlesztés és a gyártás, valamint a szolgálatba állítás is nagyon elhúzódott, így végül csak egy évtizeddel később állhattak szolgálataba ezek a robosztus, de meglehetősen bonyolult harci gépek. Az első lépcsőben megvásárolt F-111C bombázók mellé RF-111C felderítők is érkeztek, majd az 1990-es évek elején az amerikaiak által kivont F-111G gépekből is rendszeresítettek néhányat.

Ezen a felvételen jól megfigyelhető a bonyolult szárny mechanizáció

A 6. század állományába tartozó ausztrál F-111-esek az Amberley bázison állomásoztak. Felváltásukra szintén amerikai típust, nevezetesen az F/A-18E/F Super Hornet vadász-bombázót választották

Az alábbi linkre kattintva megtudhatjuk, hol és melyik, az utókor számára megőrzött F-111-est csodálhatjuk meg: http://www.f-111.net/museums/index.htm

Egy nagyobb felbontású fotó a 113-as oldalszámú ausztrál F-111-esről: http://www.spotter.hu/FotoAblak.aspx?ID=1403