SPOTTER BLOGGER

Típuslista gyarapítás télidőben

2009.12.19. 23:38 :: Dynax 7


	Pár héttel ezelőtt írtam össze először azt a listát, hogy milyen légitársaságok mely típusaival repültem eddig életem során, sőt azt is, hogy mikkel szeretném gyarapítani a sort. Nem mintha olyan bő lenne az eddigi lista, de legalább felidéztem az emlékeimet. Aztán teljesen véletlenül adódott egy kétnapos németországi utazási lehetőség is a héten, ráadásul átszállásos megoldással, így összesen négyszer repülhettem. Hab a tortán, hogy mindezt négy eltérő típussal, ezek közül három (A320, A321 és ERJ 195) még hiányzott a "trófeák" közül! Jöjjön hát a képes útinapló és a végén az ominózus lista, mely remélem jócskán gyarapszik majd még!

A mostoha decemberi időjárás nem igazán kedvez a spotterkedésnek, nincsenek repülőnapok és hadgyakorlatok sem, sőt az áthaladózás is lehetetlen a vastag felhőzet miatt. Ha azonban útra kel az emberfia, akkor a polgári repülőtereken akadhat néhány exponálási lehetőség, ha nem is éppen ideális körülmények közepette. Történ ugyanis, hogy Kölnben támadt dolgom, az utazásomat megszervező cég pedig az idő rövidsége miatt a közvetlen járatra már nem tudott jegyet szerezni, maradt az átszállásos megoldás. Én ezt persze cseppet sem bántam, főleg, hogy eddig még nem volt szerencsém sem a Lufthansa járataihoz, sem a müncheni légikikötőhöz.

Már Ferihegyen megkezdtem a pixelgyártást, a nyitott terasz azonban zárva volt, így csak a terminál üvegfalán keresztül hódolhattam szenvedélyemnek. Látnivaló pedig akadt bőven, hiszen az előző napon leesett hó szép fehér köntösbe bújtatta a repülőteret, látványos fotótémát kínálva

Az indulásra készülő 737-es körül elolvadt ugyan a hó, a gépet előkészítő műszakiaknak azonban így sem lehet könnyű dolguk...

Az Air France egyik Airbus A319-es gépe gurulás közben

A British Airways A321-ese átvág a még le nem takarított hómezőn

Én ezzel az Embraer ERJ 195-össel indultam Münchenbe. A gépet az Augsburg Airways üzemelteti, de valójában ez egy Lufthansa járat. A típusnak örültem, a kabinbelsőben tapasztalható zajszintnek azonban kevésbé...

Münchenben már csak hideg volt, hó nem. Itt is a terminálból, üvegen át fényképeztem a pezsgő repülőtéri életet. A "falusias" hangulatú Ferihegyhez képest ez a légikikötő tényleg egy világváros nemzetközi repülőterének benyomását keltette

Volt itt minden, például a regionális forgalomban résztvevő kisebb gépek...

... illetve a transzkontinentális járatokon repülő óriások, jelen esetben egy A340-es (a felvétel a guruló ERJ 195-ös ablakán keresztül készült)

Sőt egy színpompás egyiptomi Boeing is

Másnap Kölnben a késői hazaindulás miatt már csak sötétben tudtam fotózgatni. A fények be is csillantak az üvegen, a hangulat azonban talán lejön a képekről. Leginkább az 50/1.4-es objektívemet használtam, napellenzővel, az üvegre tapadva, így legalább a belső fények nem zavartak. A külsők annál inkább!

Kölben a Konrad Adenaur egykori kancellárról elnevezett repülőtéren azért jóval kisebb volt a forgalom, mint Münchenben, azonban így is akadt látnivaló. A képen egy Germanwings A319-est gurítanak ki a termináltól. Nekem egy A321-es jutott Köln és München között, ez a típus sem szerepelt még a listámon

Végállomás, leszállás! Münchenből késő éjjel ez a 737-es repített Ferihegyre. Nem tartozom a típus rajongótáborába, most sem fogott meg...

A bejegyzés végén pedig jöjjön a már beígért jelenlegi lista (UPDATED 2013. 08. 05.): Ami megvolt: - Qatar Airways A340-600 (Kuala Lumpur - Doha) - Qatar Airways B777-300ER (Doha - Kuala Lumpur) - Qatar Airways Airbus A320 (Budapest - Doha) - Qatar Airways Airbus A330-200 (Hong Kong - Doha) - Cathay Pacific Airbus A330-300 (Doha - Hong Kong) - Augsburg Airways Embraer ERJ 195 (Budapest - München) - Lufthansa Airbus A320 (München - Köln) - Lufthansa Airbus A321 (Köln - München) - Lufthansa Boeing 737-300 (Müncen - Budapest) - MALÉV Tu-154B (Budapest - Rodosz) - MALÉV B737-600 (Budapest - Kefalónia) - MALÉV B737-700 (Budapest - Athén) - Swiss Fokker 100 (Budapest - Zürich) - Swiss A340-300 (Zürich - Los Angeles) - Aeroflot Tu-154M (Budapest - Moszkva) - easyJet B737-300 (Budapest - London) - Air Service L-410 (Sármellék) - Hungarian Air Force An-26 Curl (Kecskemét) - British Airways A320 (Budapest - London - Heathrow) - British Airways A321 (London-Heathrow - Budapest) - KLM B737-800 (Budapest - Amszterdam) - Air France A321 (Budapest - Párizs CDG) - Goldtimer Alapítvány Li-2 (Budaörs) Az álmok pedig: - Emirates A330 - Emirates B777 - Emirates A380 - Etihad A340-600 Van még tehát bővítési lehetőség, igyekszem, igyekszem :) A bejegyzéshez tartozó galéria ide kattintva érhető el >>>

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Elefánt a porcelánboltban vagy csupán egy túlméretes balerina?

2009.11.28. 23:03 :: Dynax 7


	Az igazi "nagyvasak" - legyenek azok polgári vagy katonai repülőeszközök - általában mindig a repülőnapok legnagyobb látványosságai. 2004-ben Berlinben a schönefeldi repülőtéren megrendezett ILA-n az Airbus akkori legnagyobb, kereskedelmi forgalomba állított repülőgépe, egy A340-600-as volt az egyik sztár. Ekkor ugyanis az új A380-as még nem mutatkozott be a nagyközönségnek, így a népszerű A340-es leghosszabb törzsű változata volt a flotta "zászlóshajója". A hatalmas utasszállító méreteit meghazudtoló könnyedséggel manőverezett, elkápráztatva a szakmai és laikus közönséget egyaránt.

Mivel korábban még nem láttam bemutatót repülni ekkora méretű polgári repülőgépet, ezért úgy gondoltam, hogy semmi extrát nem fog majd mutatni, csupán áthúz néhányszor a pálya felett. Ehhez képest alaposan rámcáfolt, hiszen már a meredeken elemelkedő óriásgép látványa is lenyűgöző volt. A startot követően sem hagyott azonban alább a lendület, a gyári pilóták mindent megtettek annak érdekében, hogy demonstrálják. egy ekkora behemóttal is lehet látványosan, nagy állásszöggel vagy éppen majdnem késben repülni. Az alábbi felvételeket Fuji diára fotóztam egy Minolta Dynax 5 típusú analóg fényképezőgéppel.

Felszálláshoz készülődik a 747-es ellenfelének szánt európai monstrum. Az átlagos repülőnapokon nem jellemző az ilyen kategóriájú gépek megjelenése, az ILA azonban elsősorban szakkiállítás és vásár, nem pedig airshow

Akkoriban még ezt a festésmintát viselték az Airbus gyári bemutató gépei, illetve a prototípusok

Négy hajtómű és egy igazán hosszú törzs, akkoriban ez volt az európai csúcsmodell

Contrail póz, airshow feeling. Ezzel a festésmintával viszont már nem találkozhatunk a repülőnapokon

Könnyedén manőverezett a nagyvas a schönefeldi repülőtér légterében

Több okból kifolyólag is az egyik kedvencem az A340-es, ráadásul contrail spotterkedés közben is gyakran látom az MTO tükrén keresztül, elég elterjedt típusnak számít. A hosszított törzsű 600-asok is előfordulnak hazánk légterében, én személy szerint legtöbbször az Etihad flottájába tartozó példányokkal találkozom fényképezőgépem keresőjében.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

A hazai polgári repülés egyik üde színfoltja a méltán népszerű Liszunov Li-2 "Teve". Az egykori Szovjetunióban gyártott kétmotoros veterán jelentősége azonban lényegesen nagyobb, mint a legtöbb felújított oldtimer masináé, hiszen ez a vasmadár szinte bárki számára elérhetővé teszi az égi "időutazást", továbbá külföldön is méltó módon képviseli a magyar repülést, a repülő és műszaki embereket. Néhány fotó segítségével most felidézem a Kármán Tódorról elnevezett Li-2-es elmúlt években végbement "színeváltozásait", hogyan lett egy kis kitérő után a csúnyácska hernyóból meseszép pillangó. A bejegyzésnek továbbá az is aktualítást ad, hogy a típus idén ünnepli hazai pályafutásának 60-ik évfordulóját.

A HA-LIX lajtromjelű Li-2T 1949-ben épült a taskenti 84-es számú repülőgépgyárban. A Magyar Néphadsereg részére még ezév szeptember 10-én átadták, első állomáshelye Budaörs volt. A főleg ejtőernyősök és terhek szállítására szolgáló, 209-es lajstromszámot viselő "Tevét" 1958-ban áthelyezték a MALÉV állományába, ahol 8 éven át utasszállító és kijelölt kormánygép szerepkörben falta a kilométereket. A korszerűbb típusok (IL-14, IL-18, An-24) megjelenésével azonban itt is feleslegessé vált, ezért visszaadták a Néphadseregnek ahol újabb 10 évet töltött aktív szolgálatban. 1974-ben aztán úgy tűnt végleg elérkezett a békés nyugdíjas kor, a repülőgép ugyanis a szolnoki múzeumba került, ahol 23 éven át kiállítási tárgyként szolgálta a magyar aviatikát.

A gép feltámasztása 1997-ben kezdődött meg, majd hosszú munkát követően 2001. szeptember 21-én emelkedhetett újra a magasba. "Második életét" javarészt a Goldtimer Alapítvány elhivatott szakembereinek köszönheti. Ezen a felvételen még a "gyári" ruhájában, gyakorlatilag festetlenül látható a Li-2-es

Hazánkban összesen 31 darab Li-2-es szolgált az idők folyamán. A híres magyar származású tudósról elnevezett repülőgép jelenleg a világon az egyetlen repülőképes példány ebből a típusból. A gép gyári száma 18433209

A Sunflower felirattal ellátott "reklámgép" a budaörsi repülőtéren. Véleményem szerint ez a festés nem illett a típushoz, ráadásul értelme sem volt túl sok, mert tudtommal a fent nevezett cég nem épített különösebben nagy turisztikai hátteret a Li-2-es köré...

Szerencsére a "bazári" külsőt később felváltotta a korhű MALÉV-es színezés, mely nem csak esztétikus, hanem hasznos is, hiszen reklámot jelent az időközben elkótyavetyélt nemzeti (?) légitársaságnak. A felvétel a kecskeméti repülőnapon készült 2008-ban

Egyik kedvenc fotóm a Li-2-esről. A tavalyi augusztus 20-i Red Bull Air Race előtt kapott lehetőséget a típus a Duna feletti áthúzásra. Ezen a felvételen látszik leginkább a repülőgép szép formája, melyet nagyon feldob a díszítés

Ez már egy idei fotó. Az augusztus 20-i rendezvénysorozat egyik - számomra legalábbis - fontos eseménye volt a Li-2-es és egy rokon DC-3-as közös áthúzása, felidézve a "régi szép időket"

A HA-LIX lajtromjelű Li-2-esről az alábbi linken olvashatnak bővebben: http://www.goldtimer.hu/li2.html

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Szólj hozzá!

Címkék: teve malév néphadsereg li 2 kármán tódor halix maszovlet

A 17-es számú, lezárt akta – In memoriam Rácz Zsolt alezredes

2009.11.08. 21:22 :: Dynax 7

Az elmúlt hetekben a saját, több tízezer fotóból álló archívumomból kibányásztam az összes, valamilyen formában magyar MiG-29-eseket ábrázoló felvételt. Az oldalszámok alapján történő rendszerezés során én magam is meglepődtem azon, hogy mind a 28 gépről van saját készítésű digitális vagy analóg fotográfiám. Ezek alapján kezdtem meg a Fulcrum flottának emléket állító bejegyzés-sorozatot, melyet ezúttal a 17-es oldalszámú együlésessel folytatok. A képek és az írás közlésével egyúttal Rácz Zsolt alezredes úrnak is emléket kívánok állítani!

1998 nyarán egy vadászpilóta barátom segítségével jutottam be a kecskeméti bázisra, megörökíteni egy üzemnapot. Akkoriban a fotófelszerelésem csupán egy Zenit TTL analóg, full manuális tükörreflexes gépből és egy Minolta Riva 100AF kompakt gépből állt. Ezzel a ma már nevetségesnek tűnő technikával vitézkedtem a zónában és a hátsó javító hangárak környékén.

Kabintető levéve, katapultülés kiszerelve. A Dongó század nem egészen öt éve rendszerbe állított 17-es oldalszámú gépe szemmel láthatóan - legalábbis külsőleg - kitűnő állapotban volt. Érdemes összehasonlítani a Jurassic Park-ban álló gépek jelenlegi állapotával...

Aznap aktív üzemnap volt, az alig öt éve rendszerben álló típus számos példánya volt kihúzva a zónába. Már délelőtt végigfotóztam őket, délután pedig a hangárak következtek. Ott figyeltem fel egy érdekes munkafolyamatra, nevezetesen arra, hogy a délelőtt még a zónában látott 17-es oldalszámú gépen katapultülést cserélnek. Azóta sem tudom, hogy mi volt ennek az oka, szerencsére azonban a kis kompakt gépemmel megörökítettem a ritkán látható eseményt. Pár nappal később, mikor előhivattam a képeket még csak egy érdekes sorozatnak tartottam és elhelyeztem őket az albumomban.
Pár héttel később, 1998. július 23-a után sajnos azonban ezek a képek egészen más értelmet nyertek és megteltek érzelemmel. A 17-es oldalszámú gép és pilótája ugyanis aznap katasztrófát szenvedett…

Speciális daru segítségével emelik a pilótafülkébe a K-36DM típusú katapultülést. Sajnos az egyébként kiváló statisztikával rendelkező orosz gyártmányú szerkezet Rácz Zsolt életét nem tudta megmenteni, a pilóta ugyanis nem indította el a katapultálási folyamatot...

Mint utóbb kiderült a pilótafülkében Rácz Zsolt alezredes foglalt helyet, feladata a közelgő repülőnap előtt összehívott sajtótájékoztató résztvevői számára egy rögtönzött bemutató repülés végrehajtása volt. Tudni kell, hogy akkoriban nem Rácz Zsolt volt az alakulat kijelölt bemutató pilótája, sőt a végzetes utolsó repülés előtti időszakban különböző okok miatt nem is repült túl sokat. Az egyik, akkor a helyszínen lévő fotós barátom elmondása szerint a pilóta fáradtnak tűnt és bár integetett a kiguruló gépből, szomorúnak, megviseltnek látszódott. Ez a szubjektív beszámoló persze nem jelent semmit, egy azonban tény, a röviddel délután fél három után felszálló együléses MiG-29-es a gyakorlat 263. másodpercében a repülőtér közvetlen közelében lezuhant és megsemmisült. A tapasztalt és a típuson évek óta repülő Rácz Zsolt alezredes vadászpilóta a baleset során életét vesztette.

A 17-es (gyári száma: 2960535188) a zónában. A gépek akkoriban még az eredeti orosz festést viselték. Ez a gép volt a hazai MiG-29-es flotta első hivatalosan elveszített gépe. Nem hivatalosan ugyanis már akkoriban is voltak leállított, kannibalizált példányok!

A Katonai Légügyi Hivatal azonnal megkezdett vizsgálata később arra a következetésre jutott, hogy a gép megfelelő műszaki állapotban volt, madárral vagy más idegen tárggyal sem ütközött így vélhetően a pilóta repüléstechnikai hibája okozta a végzetes eseményt. A szakemberek valószínűsítették, hogy a nagy túlterhelésű manőverekkel járó bemutató repülésre kellően fel nem készített pilóta az egyik, nagy negatív túlterhelésű háton kinyomás során elveszette tudatos cselekvőképességét, így nem tudta koordinálni gépének mozgását. Az alacsonyan repülő, szemmel láthatóan sebességét és lendületét elveszítő Fulcrum egy szűk forduló végrehajtása közben a bázis kerítése melletti mezőgazdasági területre zuhant és azonnal felrobbant.
Az, hogy a baleset elkerülhető lett-e volna, vagy, hogy kit terhel érte a felelősség a Spotter Blogger számára így utólag már érdektelen. Sem a pilótát, sem a gépet a múlt boncolgatása már nem hozza vissza, emlékük megőrzését azonban fontosnak tartottam.
Szerencsére ez a tragikus esemény volt az egyetlen, mely a típus eddigi hazai alkalmazása során halálos áldozatot követelt, a 02-es és a 15-ös oldalszámú gépek lezuhanása során ugyanis a pilóták mindkétszer katapultáltak. Archívumomban ez a néhány kép azóta is kiemelt helyet foglal el, a 17-es oldalszámú magyar MiG-29-esről ugyanis már biztosan nem készül több felvétel…

A gépről az alábbi galériába töltöttem fel nagyobb felbontású képeket >>>

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

	A szabatos meteorológiai megfogalmazás szerint hidegfront esetén a sűrűbb, hideg légtömeg a meleg levegő felé mozog, azt maga előtt tolja és emelkedésre kényszeríti. A hidegfront mögötti levegő észrevehetően hidegebb és szárazabb, mint a front előtt lévő, ezért a hőmérséklet és a páratartalom is drasztikusan csökkenhet. Azaz – és itt a lényeg - gyönyörű, tiszta, páramentes égboltban gyönyörködhet a magamfajta, áthaladó gépekre vadászó spotter! Az elmúlt napokban szerencsére adódott egy ilyen meteorológiai szituáció így a viszonylag gyér forgalom (legalábbis Kecskemét felett) ellenére sikerült pár értékelhető fotót készíteni. A legjobbakat most megosztom a blog olvasóival.

A mártélyi nagy fogás után Kecskemétre hazatérve ismét elkapott a vadászszenvedély. A gyönyörű tiszta időt látva a hideg ellenére úgy döntöttem, hogy nem hagyom ki a kínálkozó alkalmat és a lakásunkhoz közeli játszótérről megpróbálkozom egy kis áthaladózással. Bár a gyér forgalom nem kecsegtetett nagy fogással, a szokásos Emirates dömping mellett három érdekesség is felbukkant.

Az Emirates Boeing 777-300ER gépei ugyan nem számítanak ritkaságnak, sőt szerintem már minden valamire való contrail spotter kollekciójában van belőlük pár tucat, ezúttal azonban a hidegfrontnak köszönhetően jó minőségű felvételeket tudtam készíteni az A6-ECL lajtromjelű példányról. Az egyiket fel is töltöttem nagyobb felbontásban a www.contrailspotting.com weboldalra, akinek van kedve megnézni 1024-ben, kattintson az alábbi linkre >>>

A Kuwait Airways B777-200-as vasmadara igazán kedvező szögben érkezett, napos oldalát sikerült fotózni, ráadásul a ferde szög ellenére viszonylag éles is lett. A kis arab ország nemzeti légitársasága mindössze két ilyen típusú géppel rendelkezik, így számomra ez is egy ritka fogásnak minősül

Az XL Airways A330-200-asa elmenőben. Sajnos a törzsön a becsillanás elég rendesen belágyította a képet, így a minősége elmarad az előző felvételekétől, de mivel ez sem egy gyakori madár - ebből is csak kettő van a mértékadónak számító www.airfleets.net szerint - ezért betettem

Ő pedig a kakukktojás, a Turkish Airlines Boeing 737-ese, ugyanis feltehetően nem áthaladó gép (ahhoz túl alacsonyan repült), azonban viszonylag jól sikerült ez a felvétel, ráadásul még nem is fotóztam ilyen madarat, ezért úgy döntöttem, hogy ennek is itt a helye!

Az idei esztendőben ez az utolsó bejegyzés, minden Kedves Olvasómnak Boldog, Sikerekben Gazdag Új Esztendőt kívánok!


	Hónapok óta vártam arra a pillanatra, hogy az MTO tükrén át a gépem keresőjében megpillantsak végre egy közeledő A380-ast. Ez az óriás ugyanis az egyik kedvencem, ráadásul ritka trófea, hiszen pillanatnyilag mindössze 21 példány szeli világszerte a levegő országútjait. 2005-ben Le Bourget-ben és 2008-ban Farnborough-ban már találkoztam vele, áthaladózás közben azonban még nem. Pontosabban Pöstyénben a repülőnapon véletlenül elcsíptem egyet, de nem igazán lett értékelhető a kép. Persze sok hazai contrail spotternek sikerült már elkapnia a nemes vadat, hiszen grasszálnak felettünk Emirates és Singapore színekben is, nekem eddig azonban még nem jött össze. Most viszont, talán karácsonyi ajándék gyanánt, december 26-án végre lencsevégre akadt a nagyvas, méghozzá Mártélyon! A kapitális trófea mellé adódott még két Lufthansa vasmadár is, így igazán eredményes vadászatot könyvelhettem el az ünnepekben :)
Az időjárás – pontosabban egy hidegfront - igazán kegyes volt hozzám, hiszen hosszú hetek után végre ragyogóan tiszta kék ég fogadott egy pár óra erejéig. Feleségem bölcs előrelátását mutatja, hogy mielőtt elindultunk Mártélyra azt tanácsolta, rakjam be a kocsiba az MTO-t is, hátha megfelelő idő lesz az áthaladózáshoz. Így is lett, ebéd után kimentem az udvarra kedvenc útvonalamat, a STEIN-TEGRI-t figyelni.

Először egy Lufthansa A330-300-as akadt horogra. Szerencsém volt, a tiszta de szeles időben kontrasztos és viszonylag éles képet sikerült készítenem róla, 500-as ISO-val és 1/1000-ed záridővel. Kvázi belőttem magam és a technikát ezen a gépen, aztán jöhetett a lényeg

Már messziről láttam, hogy egy négyhajtóműves nagyvas közeleg, igaz a nap felöli, tehát árnyékos oldalon. Sebaj, gondoltam vagy A340-es, vagy B747-es lesz, elfér a memóriakártyán, aztán ahogy közeledett kezdett gyanús lenni… Magas törzs, tömpe orr, négy hajtómű, csak nem? Izgatottan állítgattam az MTO élességállító gyűrűjét, majd pedig nagyot dobbant a szívem, amikor megláttam, hogy ez bizony a várva-várt A380-as! Lőttem is sorozatban, kattogott az A700-as mint a géppuska. Szerencsére többé-kevésbé az élességállítás is jól sikerült, így nekem is meglett a Singapore Airlines A380-asa!

A Singapore Airlines az Airbus A380-as típus legelső üzemeltetője volt, a távol-keleti légitársaság mindenkit megelőzve jutott hozzá korunk legnagyobb utasszállító repülőgépéhez. Rajtuk kívül a Qantas, az Emirates és az Air France repüli jelenleg a típust. A tervek szerint a Lufthansa jövőre kapja meg az első Super Jumbo-ját, így tovább bővül majd az elit klub

Az A380-as fotózása után szinte alig volt időm arra, hogy fényképezőgépem LCD képernyőjén nézegessem a képeket, máris egy újabb nagyvas érkezett, ezúttal tőlem jobbra, a napos oldalon. A Lufthansa B747-400-asa sem éppen rossz trófea, ezért becsülettel „levadásztam” ezt a nagyvasat is

A nagy hatótávolságú flotta gerincét alkotó 51 darab A340-ese mellett a Lufthansa interkontinentális járatain még napjainkban is sok B747-es teljesít szolgálatot. A mértékadónak számító www.airfleets.net listája szerint 29 darab aktív példányt üzemeltet a német légitársaság. Bár szerintem ha megérkeznek az A380-asok, akkor ez a szám drasztikusan csökkenni fog… Miután meglett az áthaladó SIA A380-as, most egy újabb kihívást keresek, nevezetesen az Emirates hasonló típusára vadászok majd, sőt a nagy álmom, hogy a sok külső nézegetés után végre repülés közben is kipróbálhassam az európai repülőipar eme csodáját. Erről azonban egyelőre csak annyit mondhatok, hogy már dolgozom a projekten :)

	2009. november 25-én, mikor a hivatalos búcsúrepülés után az utolsó magyar felségjelet viselő L-39-es is leszállt a kecskeméti bázison úgy gondoltam, hogy soha többet nem fogom ezeket a gépeket a levegőben látni. Aztán mégis úgy alakult, hogy a mai napon, egy szó szerint utolsó utáni pillanatban ismét lencsevégre tudtam kapni a Szolnokra áttelepülő egyik "cápa" Albát és két terepszínű társát, a Kecskeméten maradó 136-ost. Ráadásul a 27-es oldalszámú kétüléses MiG-29-essel is összeálltak egy tényleg utolsó kötelékbe, mintegy jelképesen lezárva egy korszakot a magyar katonai repülés történetében.


A három utolsó L-39ZO Albatros méltóságteljes köteléke a kísérő 29-essel a bázis felett

A 119-es oldalszámú díszfestésű és a 128-as terepszínű gép számára Szolnokon lesz a végállomás, a 136-os sorsa azonban számomra egyelőre ismeretlen, talán a bázison marad a csapatmúzeumben... Úgy legyen!

Az utolsó begurulás. A STOP tábla mintha cinikusan hírdetné, "game over" Albatros...

Aki a felszállásokat megörökítő képekre is kíváncsi, látogasson el a DragonNews blogra: http://dragonnews.blog.hu/2009/12/10/az_utolso_felszallas

	Pár héttel ezelőtt egy előadáson hallottam egy hasonlatot, ami nagyon megfogott. Az előadó szerint ugyanis "a blog olyan, mint a cápa, folyamatosan mozgásban kell lennie, különben megfullad". Furcsa hasonlat, de valahol mégis igaz! Persze ez nem azt jelenti, hogy egy bloggernek kényszeresen kell írogatni bejegyzéseket ha van téma ha nincs, de az tény, hogy egy igazán jó blog mindig meglepi valami újdonsággal az olvasóit, különben előbb-utóbb elpártolnak tőle. Hiszen azért látogatjuk a jó blogokat (van sok rossz is), mert szórakoztatnak, kikapcsolnak, ráadásul új, eddig nem ismert, vagy nem ebben a formájában ismert gondolatokkal ismertetnek meg, rávilágítanak összefüggésekre, helyzetekre, hangulatokra. Ehhez azonban tartalom, témák kellenek.
Boeing dömping konzervből Mivel a spotterkedés (főleg az áthaladózás) erősen időjárás függő tevékenység, ezért bevallom, ebben a szörnyű, ködös, esős időben maximum konzerv anyagokból tudok csak dolgozni. Ez a mostani bejegyzés is "tartalék" anyagból született, illetve az az igény generálta, hogy többen érdeklődtek, "mikor lesznek már áthaladós képek?". A rossz hírem az, hogy áthaladózni jelenleg csak elméleti síkon lehet, konkrétan az ablakon kinézve jó ha a szomszéd házig ellátok... Maradnak hát a "konzervek", melyek szavatossági ideje azonban még szerencsére nem járt le, hiszen alig pár hete készültek, azon a bizonyos november 25-i, Alba búcsúztatós napon.

Az izraeli EL AL légitársaság gépeihez eddig nem sok szerencsém volt, ráadásul ez a gép nem is igazi áthaladó, hiszen Tel Aviv-ból Ferihegyre érkezett. Így aztán Kecskemét felett már "csak" alacsony magasságon kaphattam el, ennek ellenére számomra - mivel ilyet eddig még nem fotóztam - azonban bír némi értékkel a felvétel

A ferihegyi spotterek egyik nagy kedvence a Cargolux 747-ese, mivel ezeken a "nagyvasakon" kívül kevés igazán lenyűgöző típus jár hazánk egyre provinciálisabbá váló nemzetközi légikikötőjébe. Ez a példány azonban ezúttal nem hozzánk érkezett, nagy magasságban szelte át az ország légterét, így akadt az MTO-m útjába. Ha meg már erre járt, akkor lekaptam, úgysem volt eddig még ilyen a gyűjteményemben :) Volt azért némi pára a levegőben, ez az élességen látszik is sajnos...

Ezt a nagy magasságban haladó 747-est nem az 1000 mm-es MTO-val, hanem a 100-300-as Sigmával fotóztam, azon egyszerű oknál fogva, hogy éppen ez volt felrakva a gépre, "Misa az orosz medve" pedig Lacibácsi autójában pihent a tokjában, tőlem vagy 50 méterer. Nem szaladgáltam, inkább exponáltam, ez lett belőle. Persze a 300 mm nem erre a célra való, de azért a mellékelt ábra szerint működhet így is az áthaladózás

Néhány napon belül azért egy friss és sokkal érdekesebb anyaggal is jelentkezik majd a folyamatosan mozgásban lévő cápa, akarom mondani blogger :), de a téma legyen egyelőre meglepetés!


	Az előző posztokban elkövetett kesergés, és a méltatlanul elkótyavetyélt magyar MiG-29-es flotta ihlette tényfeltáró dokumentarista képi nyafogás most egy kicsit szünetel, ezúttal ugyanis egy jelenleg is üzemképes példány bemutatása következik. Kicsiny légierőnk megmaradt Fulcrum-jai közül a 10-es oldalszámú gép az egyik nagy túlélő, legalábbis eddig sikeresen megúszta a "rekettyés" vendégszeretetét. Legutóbb a hajtóművező helyen sikerült lencsevégre kapni az együléses vasmadarat, talán ez a tény is reményt ad arra, hogy még egy pár hónapig a légtérben is láthatjuk ezt az egykor szebb napokat megélt harci gépet.


Ez a felvétel 1998-ban készült, jól látható, hogy akkoriban a piros 10-es - többi társához hasonlóan - még a gyári orosz festést viselte. A pilóta már - a kopott orrkúpjáról is könnyen beazonosítható - gépben ül, a felszállás előtti ellenőrzéseket végzi, miközben a műszaki személyzet egyik tagjával a vezetéken csatlakoztatott kommunikációs rendszer segítségével tartja a kapcsolatot. Egy másik műszaki eközben a főfutónál munkálkodik

Ez a kép számomra az egyik legkedvesebb a 10-es Fulcrumról. Bár az eredeti "klasszikus orosz" MiG-29-es kamuflázs nekem jobban tetszett, a kétszínű NATO standard szürke álcázófestés is jól mutat a gépen. Az oldalszám itt már sötét tónusú

Jellegzetes "füstölős" felvétel a leszálláshoz készülődő 10-es oldalszámú "Nagyvasról". Az RD-33-as egyik legnagyobb hátránya, hogy a gázkar bizonyos állásaiban messziről is jól láthatóan füstöl

Idei felvétel a gyakorlásra szolgáló rakétaimitátorral felszerelt, 2960535158 gyári számú együléses harci gépről

Készültségi géppár gyakorló bevetésről visszatérőben a kecskeméti repülőtér közelében. A 16-os oldalszámú gép azóta már a Jurassic Parkban várja sorsa jobbra fordulását

Furcsa perspektívából látható az éles R-73-as infravörös önirányítású légiharc rakétákkal és has alatti üzemanyag póttartállyal felszerelt készültségi gép

Friss felvétel a hajtóművező helyen álló 10-esről. A repülőtér szélén elhelyezkedő objektumban zajlanak a gépbe beépített RD-33-as hajtóművek földi próbái, a javítás vagy a csere utáni beszabályozások

Eddig az alábbi magyar Fulcrumokról emlékeztem meg képes bejegyzések segítségével: - 16-os együléses (Jurassic Park) - 17-es együléses (balesetben megsemmisült) - 19-es együléses (Jurassic Park)

	Sírva vígad a magyar! Ez a régi mondás azt hiszem helytálló lehet a mai, akár történelminek is nevezhető napra. Történt ugyanis, hogy 2009. november 25-én ünnepélyes keretek között megtartották az Aero Vodochody gyártmányú L-39ZO Albatros típusú kiképző és gyakorló gépek búcsúztatását a kecskeméti katonai repülőtéren. A váltótípus beszerzése azonban mindezidáig nem történt meg, így valójában azt ünnepelhettük, hogy elbúcsúztunk légierőnk egy újabb típusától és képességétől... Inkább sírnunk kéne! A Spotter Blogger ezúttal is a hivatalos sajtónap helyett inkább baráti körben a kerítés mellett táborozva fotózta végig az esemény dinamikus részét, íme az immár megismételhetetlen felvételek egy része.


Az egyik utolsó mohikán felszállás közben. 1993-ban 20-an indultak, a végére 3-an maradtak...

Talán egy kis reményt adhat, hogy az L-39-esek kivonási ünnepségén megjelenő honvédelmi miniszter és magas rangú tisztek előtt bemutatót tarthatott az utódtípusnak kiválóan megfelelő, a gyártó cégtől bérelt L-159B ALCA

Az L-159-es jóval erősebb és korszerűbb, mint elődje, kiválóan kiegészíthetné a kicsiny Gripen flottát! Meglátjuk, mi lesz a sorsa hazánkban

A múlt: MiG-29 Fulcrum harci gépek kíséretében az egyik utolsó Albatros. A "nagyvasak" sem sokáig maradnak már

Múlt és a jelen egy kötelékben: JAS-39 Gripenek és az egyik különleges festésű "Cápa" L-39-es

Az L-159-es részvétele a búcsú kötelékben remélhetően nem szimbolikus jellegű

Isten veletek Albatrosok!

Az egykori húsz gépes flottából mára már csak 3-4 repülőképes példány maradt. A mai búcsúrepülés után hivatalosan 2009. november 30-án vonják ki a rendszerből az L-39-es típust. A gépek egy részét már korábban elszállította a gyártó Aero Vodochody, ezek közül néhány immár felújítva új gazdájánál repül külföldön. Vélhetően a most kivonásra került maradék állomány is hasonló sorsra jut, hiszen ez egy nagy üzlet egyeseknek. A Magyar Légierőnek pedig marad a remény és az üres állóhelyek... A bejegyzéshez tartozó galériában további, nagyobb felbontású képek találhatóak, klikk a linkre >>>

Névjegy

Kapcsolat

Tartalomjegyzék

Zlin-242L

Címkék

Spotter oldalak

Ajánlat - Barátilag

Keresés

Felhasználási feltételek

Feedek

Gépház

2009.12.30. 23:21 :: Dynax 7

Címkék: boeing airbus emirates a330 b777 b737 kuwait airways turkish airlines xl airways

2009.12.27. 17:44 :: Dynax 7

Címkék: lufthansa singapore airlines air france farnborough a380 emirates qantas le bourget contrail mto áthaladó super jumbo

2009.12.19. 23:38 :: Dynax 7

2009.12.10. 22:19 :: Dynax 7

Címkék: l 39 albatros

2009.12.08. 23:32 :: Dynax 7

Címkék: el al b747 contrail mto áthaladó b737 cargolux

2009.11.29. 22:50 :: Dynax 7

Címkék: puma mig 29 készültség r 73 fulcrum magyar légierő

2009.11.28. 23:03 :: Dynax 7

2009.11.25. 14:17 :: Dynax 7

Címkék: búcsú kecskemét aero alca l 39 albatros l 159 vodochody

2009.11.12. 23:30 :: Dynax 7

Címkék: teve malév néphadsereg li 2 kármán tódor halix maszovlet

2009.11.08. 21:22 :: Dynax 7

Címkék: magyar zsolt légierő rácz fulcrum mig29