1998 nyarán egy vadászpilóta barátom segítségével jutottam be a kecskeméti bázisra, megörökíteni egy üzemnapot. Akkoriban a fotófelszerelésem csupán egy Zenit TTL analóg, full manuális tükörreflexes gépből és egy Minolta Riva 100AF kompakt gépből állt. Ezzel a ma már nevetségesnek tűnő technikával vitézkedtem a zónában és a hátsó javító hangárak környékén.
Aznap aktív üzemnap volt, az alig öt éve rendszerben álló típus számos példánya volt kihúzva a zónába. Már délelőtt végigfotóztam őket, délután pedig a hangárak következtek. Ott figyeltem fel egy érdekes munkafolyamatra, nevezetesen arra, hogy a délelőtt még a zónában látott 17-es oldalszámú gépen katapultülést cserélnek. Azóta sem tudom, hogy mi volt ennek az oka, szerencsére azonban a kis kompakt gépemmel megörökítettem a ritkán látható eseményt. Pár nappal később, mikor előhivattam a képeket még csak egy érdekes sorozatnak tartottam és elhelyeztem őket az albumomban.
Pár héttel később, 1998. július 23-a után sajnos azonban ezek a képek egészen más értelmet nyertek és megteltek érzelemmel. A 17-es oldalszámú gép és pilótája ugyanis aznap katasztrófát szenvedett…
Mint utóbb kiderült a pilótafülkében Rácz Zsolt alezredes foglalt helyet, feladata a közelgő repülőnap előtt összehívott sajtótájékoztató résztvevői számára egy rögtönzött bemutató repülés végrehajtása volt. Tudni kell, hogy akkoriban nem Rácz Zsolt volt az alakulat kijelölt bemutató pilótája, sőt a végzetes utolsó repülés előtti időszakban különböző okok miatt nem is repült túl sokat. Az egyik, akkor a helyszínen lévő fotós barátom elmondása szerint a pilóta fáradtnak tűnt és bár integetett a kiguruló gépből, szomorúnak, megviseltnek látszódott. Ez a szubjektív beszámoló persze nem jelent semmit, egy azonban tény, a röviddel délután fél három után felszálló együléses MiG-29-es a gyakorlat 263. másodpercében a repülőtér közvetlen közelében lezuhant és megsemmisült. A tapasztalt és a típuson évek óta repülő Rácz Zsolt alezredes vadászpilóta a baleset során életét vesztette.
A Katonai Légügyi Hivatal azonnal megkezdett vizsgálata később arra a következetésre jutott, hogy a gép megfelelő műszaki állapotban volt, madárral vagy más idegen tárggyal sem ütközött így vélhetően a pilóta repüléstechnikai hibája okozta a végzetes eseményt. A szakemberek valószínűsítették, hogy a nagy túlterhelésű manőverekkel járó bemutató repülésre kellően fel nem készített pilóta az egyik, nagy negatív túlterhelésű háton kinyomás során elveszette tudatos cselekvőképességét, így nem tudta koordinálni gépének mozgását. Az alacsonyan repülő, szemmel láthatóan sebességét és lendületét elveszítő Fulcrum egy szűk forduló végrehajtása közben a bázis kerítése melletti mezőgazdasági területre zuhant és azonnal felrobbant.
Az, hogy a baleset elkerülhető lett-e volna, vagy, hogy kit terhel érte a felelősség a Spotter Blogger számára így utólag már érdektelen. Sem a pilótát, sem a gépet a múlt boncolgatása már nem hozza vissza, emlékük megőrzését azonban fontosnak tartottam.
Szerencsére ez a tragikus esemény volt az egyetlen, mely a típus eddigi hazai alkalmazása során halálos áldozatot követelt, a 02-es és a 15-ös oldalszámú gépek lezuhanása során ugyanis a pilóták mindkétszer katapultáltak. Archívumomban ez a néhány kép azóta is kiemelt helyet foglal el, a 17-es oldalszámú magyar MiG-29-esről ugyanis már biztosan nem készül több felvétel…
A gépről az alábbi galériába töltöttem fel nagyobb felbontású képeket >>>