 |
Miután Zóni Zoltán és Kolbola barátom segítségével egy hosszú és kalandos, Németországot is érintő út után megérkezett hozzám a Moszkva közelében található üzemben gyártott, 2007-es évjáratú MC MTO-11CA típusú 1000 mm-es fókusztávolságú teleobjektív, szinte azonnal bevetésre indultam vele. Íme az első beszámoló, mely természetesen leginkább még csak az ismerkedésről szólhat, hiszen egy (számomra legalábbis) ennyire gyökeresen új technológia alkalmazása esetén hosszú időnek kell eltelnie a kiforrott alkalmazásig. |
Cirill betűs kartondobozban, egy meglepően kultúrált kinézetű hordtáskában érkezett meg arzenálom legújabb üdvöskéje, mely mostantól az objektív parkom „zászlóshajója” is lesz egyben. Három, hozzá illő, 116 (!) mm-es átmérőjű szűrő is jár a szetthez, sőt egy, designját tekintve a 60-as éveket idéző gépkönyv is, melyből számos információt tudhatunk meg – természetesen oroszul - a gigantikus teleobjektívről. Az M42 menetes tükrös „ágyú” beszerzése automatikusan magával vonta egy átalakító megvásárlását is, hiszen a Sony A700-asomra csak ennek a segítségével csatlakoztatható. Hosszas netes keresgélés után a megbízhatónak tekinthető Hama termékét választottam, mely két nap alatt postai utánvéttel meg is érkezett. Semmi akadálya nem volt tehát annak, hogy az elmúlt hétvégén már élesben is kipróbáljam az ipari technikát.
 |
| Kezdetben még leginkább a fókuszálásal bajlódtam, eddig úgy tűnik, hogy a magaslégtérben haladó gépekre a végtelen után kb. egy mm-el kell állítani a fókuszgyűrűt, akkor ad éles képet. Az élességi tartomány nagyon kicsi, így pontosan kell dolgozni. Jó lenen egy cserélhető mattüveg... |
Családom már napok óta a contrail spotterkedés szempontjából ideálisnak számító Mártélyon tartózkodott, ahová szombat reggel utaztam utánuk a komplett fotósfelszerelésemmel, az MTO-val és a háromlábú Manfrotto állványommal felszerelkezve. Nagy élmény volt a kora reggeli vonatozás és a két átszállás ennyi holmival, pláne, hogy előtte éjszaka céges buliban voltam… Így talán nem is csoda, hogy aznap már erőtlenné váltam a rendszer összeszereléséhez és kipróbálásához, így vasárnap virradt fel a nagy nap. Gyönyörű kék ég és néhány bárányfelhő fogadott, a forgalom azonban csak közepes volt. Az objektív belövése során készítettem pár, a blog szempontjából offtopic „szárazföldi” képet is, ezek megdöbbentően élesek és kontrasztosak lettek. Durván 50, sőt még 100-120 méteres távolságig is tehát fényesen muzsikált az MTO, kíváncsian vártam mit tud végtelenen és azon túl.
 |
| Még ez a nagyvas sem sikerült a legjobban, igaz ezt már kézből lőttem, úgy emlékszem elsőként |
Az első néhány áthaladó gépet annak rendje és módja szerint el is totojáztam, főleg a háromlábú állványon terpeszkedő nagy és nehéz objektív kezelésével bajlódtam, nem tudtam kellően koncentrálni a témára. Jelentem, a 3D-s fej tragikusan használhatatlan erre a célra, a csavarok és a kar egyidejű állítgatása, illetve a manuális fókuszálás mellett gyakorlatilag nem jut idő a gépek követésére és az exponálásra. Egy idő után hagytam is az egészet a fenébe, és áttértem kézi üzemmódra. Amint elterjednek az MTO-k a spotterek körében, az összes magamfajta égkémlelő iszonyatosan kigyúrt lesz, ez a dög a vázzal és a markolattal együtt ugyanis olyan nehéz, hogy kondibérletre felesleges költeni. 1/1600-as záridővel és bekapcsolt stabilizátorral fotózgatva egy idő után sikerült is értékelhető képeket készíteni. A levegő kicsit párás volt, de még így is elégedett vagyok néhány felvétellel.
 |
| Némi gyakorlás után már egyre értékelhetőbb felvételek születtek, de azért van még mit csiszolni a technikámon |
Az eddigi tapasztalat alapján az világosan látszik, hogy egy a mostaninál erősebb, nagyobb teherbírású állványra és gömbfejre lesz szükségem (gömbfejem már van a monopodon, meglátjuk majd, hogy elegendő-e), hacsak nem kézből akarok mindig fotózni (márpedig nem!!!). Az is nyilvánvaló, hogy a tükrös MTO érzékenyebb a párára, mint általában a lencsés telék, de ez nem baj, az optikai felbontás kárpótol és az idő is lesz még jobb. A manuális fókuszálást is újra szokni kell (már sok éve csak AF-es lencsékkel dolgoztam), pláne, hogy a nagy átmérőjű tubuson nehéz kellő nyomatékot kifejteni a még szorosan járó fókuszgyűrűre. Egyelőre a meglévő 1,4X konverteremmel sem próbáltam ki az új szerzeményt, az majd most következik, mindenesetre izgi lesz az 1400 mm-el vitézkedni…
Az első bevetés tehát lezajlott, Misa jól vizsgázott, én pedig a saját bénázásomat nem számítva elégedett vagyok az eredménnyel. A közeljövőben újabb próbák következnek, melyek során bevetem a konvertert is, valamint igyekszem tökéletesíteni a manuális fókuszálást, illetve az állványkezelést. Talán még az egylábúval is megpróbálkozom…
Valahogy úgy vagyok ezzel az egész MTO-s fotózással, mint az egyszeri költő, aki eddig lírai verseket írt, aztán hírtelen átnyergelt a dráma iparba. Egész más a műfaj, mások az értékelési szempontok, teljesen eltérő alkalmazási technikát igényel géptől és embertől egyaránt. Meglátjuk, mire megyünk egymással, mindenesetre a kezdet számomra legalábbis biztató.
