Mivel az előzetesen kiadott program szerint a rendezvény érdemi része ebéd után kezdődik (mediterrán feeling) cseppet sem kapkodtunk az indulással, ebéd előtt még Nagykanizsán kávéztunk. A magyar határtól mindössze fél órányi távolságra fekvő kisváros könnyen megközelíthető az autópályáról, ugyanakkor semmilyen tábla vagy felirat nem segít a repülőtér megtalálásában. Szerencsére az egyik helyi benzinkút kocsimosójának kezelője perfekt angol, így útba igazított minket. A parkolásra kijelölt hely közel volt a bejárathoz, a 15 kuna leszurkolása után máris az apró légikikötőben találtuk magunkat. A földön sorakozó repülőeszközök gyors szemrevételezése után kiderült, hogy a felhozatal ugyan meg sem közelíti a komolyabb nemzetközi repülőnapokét, azonban érdekességek bőven akadnak.
Örömmel fedeztem fel a Magyar Légierő egyedi festésű Mi-24-esét, a horvát Mi-171-est, valamint a francia Alpha Jet-et és a szerb G-2 Galebet. Ugyancsak a betonon sorakoztak (igaz a nézőktől elzárt területen) a Horvát Légierő bemutatókötelékének Pilatus gépei, valamint néhány műrepülőgép. Az igazán különleges látványosságnak azonban mégsem ezek, hanem a Zágrábból érkező MiG-21 Fishbed és a nagyon várt An-32-es szállítógép ígérkezett.
A 13h-kor kezdődő kisgépes bemutatók egyik kétségtelenül legfurcsább résztvevője egy leginkább Burt Routan extrém kinézetű repülőeszközeire hasonlító kisgép volt. A hegyes orrú, méretes kacsaszárnnyal ellátott tolólégcsavaros, hófehérre festett masina meglepően dinamikusan manőverezett, szűk fordulókkal tarkított programja osztatlan sikert aratott a nézők között.
![]() |
A konstrukció egyik érdekessége, hogy csak az orrfutója behúzható |
Említést érdemel még a horvátok Krila Oluje nevű, Pilatus PC-9-es gépekkel repülő formációja. Több alkalommal - például a tavalyi kecskeméti repülőnapon, vagy legutóbb Pöstyénben - már láttam ezt a csapatot, produkciójuk egyre pontosabb és kifinomultabb. Bár sokan inkább a jetek kötelékrepülését kedvelik, számomra ez a légcsavaros gépekkel felszerelt horvát csapat is nagyon szimpatikus. A Krila Oluje jó példa arra, hogy kevesebb költségvetésből is lehet látványos, a nemzeti büszkeséget tápláló, külföldön hatékony országmarketinget megvalósító katonai műrepülő köteléket fenntartani.
A helyi Winnair légitársaság Cessna Citation típusú utasszállító jetje már-már a vadászgépeket megszégyenítően fordulózott és alacsony áthúzásokkal szórakoztatta a közönséget.
A forgószárnyasok is kaptak bemutatkozási lehetőséget, a Szlovén Légierő terepszínű, katonai Jet Rangere és egy gyönyörű állapotban lévő hófehér AB-212-es repülése után azonban hiába vártuk a magyar Mi-24-est, az csak a program hivatalos zárása után emelkedett egy pár percre a levegőbe... Sajnos a horvát Mi-171-es bemutatója is elmaradt, pedig arra nagyon kíváncsi lettem volna. Nem maradt el viszont a szerb díszfestésű G-2 Galeb produkciója, sőt a színpompás gyakorlógép a nap folyamán kétszer is a levegőbe emelkedett. Az L-29-re hasonlító, azzal összemérhető teljesítményű jugoszláv gyártmányú gépről óhatatlanul eszembe jutottak a mi Delfinjeink, melyeket már az 1980-as évek elején kivontak a rendszerből. Hiába no, mi gazdag ország vagyunk...
Leszállás nélkül, "menetből" csapott komoly hangorkánt a békés varazsdi repülőtér fölé a Kecskemétről érkező JAS-39 Gripen. Jó érzés volt látni és hallani, hogy az erőteljes, dinamikus, bár kissé magasan végrehajtott bemutató után a zömmel helyiekből álló közönség megtapsolta az ék alakú felségjelet viselő vasmadarat. Ennél nagyobb tetszést már csak a Zágrábból érkező MiG-21-es váltott ki.
![]() |
Bár a piros-fehér kockás kétüléses demo gépet vártuk, a terepszínű együléses harci Fishbednek én jobban örültem, hiszen nem túl gyakori vendég a különböző repülőnapokon |
A 19h előtt nem sokkal érkező, fáklyával manőverező deltaszárnyú vadász szintén szép emlékeket ébresztett a jelenlévő magyar spotterekben, miközben elgondolkodtunk azon, hogy hazánkban már a váltótípus, a MiG-29-es is a szemétdombra jutott...
Szándékosan a végére hagytam - noha időrendben a 21-es előtt repült - a kétmotoros An-32-est, ez a gép ugyanis eddig hiányzott az életemből, így leginkább ez keltette fel az érdeklődésemet. A szárnyak felett elhelyezett hajtóműveiről könnyen felismerhető kétmotoros szállítógép ugyancsak ritka madár mifelénk, Európában ugyanis csak az ukránok és a horvátok repülik, ugyanakkor jelentős számban áll szolgálatban Indiában, sőt Iránban is.
A horvát MiG-21-es repülése után a mindössze párezer fős tömeg a parkoló felé vette az irányt. A magyar Mi-24-es felszállását és bemutatónak jóindulattal sem nevezhető pár perces repülését már innen tekintettük meg.
A rendezvényről összességében elmondható, hogy kellemes hangulatú, szerény felhozatalú, mégis különlegességeket is tartogató családias repülőnap volt, melyet vélhetően minimális költségből hoztak ki a szervezők. A nagy, rendkívüli apparátust és költségvetést igénylő, százezres tömegeket vonzó, ugyanakkor ritka események mellett talán szerencsés lenne, ha itthon is szerveznének évente hasonló bemutatókat, ahol a polgári kisgépek mellett a katonai repülőszközök is bemutatkozhatnak.