A nyilvánvaló hiányosságai ellenére sikeres konstrukciónak tekinthető MiG-29-es típus szerteágazó családfával rendelkezik, ráadásul a prototípusok folyamatos fejlesztése, átépítése és átnevezése következtében kaotikus a nevezéktan is. Az alap verzióknak tekinthetó és nagy példányszámban készült 9.12 és 9.13 gyártmányok mellett elképesztő mennyiségű egyéb verzió is napvilágot látott, melyek aztán vagy eljutottak a sorozatgyártásig, vagy nem. Jelenleg az indiai illetve orosz megrendelésre készülő haditengerészeti verziók kapnak prioritást az egykor szebb napokat is megélt konstruktőri iroda produktumai közül, de van még azért remény, hogy a kétségtelenül előremutató fejlesztési irányt képviselő modernizált változatok is gyártósorra kerülnek egyszer. A szlovákiai Sliac-on az egyik ilyen variánst, a többfeladatú, kétüléses MiG-29M2-t kaptam lencsevégre. 

Szemből is jól látszik, hogy elhagyták az előrenyúló szárnyrészen elhelyezett kiegészítő levegő beomlőnyílásokat, az un. kopoltyúkat

Az 1990-es évek eleje óta jól megfigyelhető, hogy a MiG-29 alváltozatok mind az Orosz Légierőben, mind a külföldi megrendelők körében teret vesztettek a jóval nagyobb méretű és teljesítményű különféle Szu-27 variánsokkal szemben. Exportsikereket alig értek el és a hazai, Fulcrumokat használó alakulatok száma is folyamatosan csökken. A tendencia véleményem szerint már nem megfordítható de ennek ellenére lenne helye a kisebb méretű és olcsóbban üzeneltethető, modern avionikai rendszerekkel felszerelt, többfeladatú, újgenerációs MiG-29-eseknek a Szuhojok mellett. Jó példa erre az Algéria által át nem vett MiG-29Szmt-k szolgálatba állítása az Orosz Légierőben ami nyilván egy szükségszerűségből adódott, de mégis jól használható fiatal gépeket eredményezett, segítve a megújulási folyamatot.

Az orrfutóról hiányzik a kő és sár felverődést gátló burkolat. Érdekesség, hogy anno a MiG-23-asok egy részéről is leszerelték utólag ezt az úgy látszik feleslegesnek ítélt alkatrészt. További érdekesség, hogy a kabintető fix része nincs speciális bevonattal ellátva, míg a nyíló felület igen

Egyes hírek szerint a MiG-29M2-nek van több elkészült prototípusa is, sőt állítólag szír felségjeles de gyári példányt is láttak már. Tény, hogy a szírek érdeklődtek a típus iránt, mitöbb valamiféle vásárlási szándékot is bejelentettek, azonban a jelenlegi polgárháborús helyzet és a rezsim eddigi fizetésképtelensége is erősen megkérdőjelezi az üzlet megvalósulását. Mindenesetre másfelé is próbálják eladni a portékát, így nem véletlen, hogy ezen a hétvégén a szláv testvériség eszméje és a jól megfontolt üzleti érdekeknek köszönhetően Szlovákiában és Szerbiában is bemutatták a típust.

Modernizált RD-33-as hajtóművek dolgoznak az M2-ben, így a típus korábbi verzióira oly jelelmző füstölés is mérséklődött, bár egy kevés azért még maradt. A sárkányszerkezetben kialakított további üzemanyagtartályoknak köszönhetően megnövekedett a gép hatótávolsága is, illetve új besugárzásjelző rendszert kapott

A két hajtómű közötti rész is módosult. Ezen a felvételen jól megfigyelhető a szárny összetett mechanizációja, illetve, hogy szárnyanként már négy fegyvertartó konzolnak alakítottak ki felfüggesztési pontot

Mintha a szárny formája is változott volna, a felülete nekem legalábbis nagyobbnak tűnik

Rendkívül elegáns vonalvezetése van a sokak által a MiG-29KUB és a MiG-35 hibridjének tekintett MiG-29M2-nek. A kétüléses kialakítás előnyös a többfeladatú típusoknál, hiszen a pilóták megoszthatják egymás között a feladatokat

Fékernyő nélkül száll le a gép, miközben a LERX alsó részéből egy Krüger-lap nyílik le. A svancon az új orosz felségjel látható. Csak marketing fogás vagy vajon tényleg kap majd belőle az Orosz Légierő is? Egy biztos, a haditengerészetnél a kiörgedő Szu-33-asokat a MiG-29K váltja hamarosan az Admiral Kuznyecov fedélzetén

Hatalmas méretűek a kétrészes, réselt fékszárnyak

Hogy mi lesz a MiG-29M2 sorsa még erősen kérdéses, az azonban biztos, hogy a tervezőknek sikerült egy olyan típusváltozatot megalkotni, mely jórészt kiküszöbölte az elődök hiányosságait (egyfeladatúság, kevés hatótávolság, elavult elektronika, alacsony fegyverterhelés, hajtómű füstölés) a világ azonban nagyot változott, az Orosz Légierő és a hagyományosan orosz fegyvereket vásárló országok inkább Szuhoj típusokat vásárolnak, míg az olyan kis országok légierői, mint Szerbia, Szlovákia vagy akár Bulgária egyrészt fizetésképtelenek, másrészt a nyugat felé elkötelezettek. Potenciális piac lehet néhány arab és afrikai ország illetve a szovjet utódállamok némelyike, illetve talán az Orosz Légierő jelenleg MiG-29-essel repülő alakulatait is átfegyverzik majd valamelyik modernebb alváltozatra.