Bár az előző bejegyzésben azt ígértem, hogy a 17-es oldalszámú - elsőként elveszített - géppel folytatom a magyar MiG-29-eseket képek segítségével bemutató sorozatot, ezúttal mégis a 19-es következik. Közbejött ugyanis egy objektív tesztelés iránti igény, ennek eleget téve mutatom meg a Jurassic Park egyik lakóját. "Persze" a lényeg "véletlenül sem" a gépek sanyarú sorának felhánytorgatása hanem a teszt, ami a spotterek számára szakmailag akár érdekes is lehet... A többiek meg nézegessék a szomorú képeket!

Sokan kérdezték már, hogy az áthaladózáson kívül mégis mire jó az 1000 mm-es MTO. Nos, kétségtelen, hogy ez az extrém nagy és fix gyújtótáv például a repülőnapokon nem éppen ideális - hacsak nem messziről akarunk zónát vagy statikot fényképezni - ugyanakkor bizonyos spotterkedési helyzetekben kiváló. Erre mutatok most egy példát.

A hadgyakorlatokon és repülőnapokon legtöbbször használt Sigma EX 100-300/4-es objektívemet hívtam segítségül, hogy bemutassam, milyen perspektívát és nagyítást nyújtanak a különböző gyújtótávolságok. A képeket pusztán átméreteztem, egyéb módon nem korrigáltam őket.

A teszt alanya a bágyadt késő őszi napfénytől szépen megvilágított 19-es oldalszámú együléses MiG-29-es, mely legtöbb társához hasonlóan az aktív szolgálatból kivonva a szabad ég alatt tengeti szomorú életét. Végállomás vagy sem, majd az éppen hatalmon lévő pártokhoz közel álló színesfémkereskedő vállalkozások eldöntik...

Fókusztávolság: 100mm

Fókusztávolság: 200mm

Fókusztávolság: 300mm

Fókusztávolság: 1000mm. Direkt hagytam ferdén a képet, mert így sikerült, és nem akartam módosítással befolyásolni a teszteredményt

A késő őszi napfény alig pár perc múlva már aranyszínnel festette meg az ütött-kopott gépet

A teszteredményeket különösebben nem kívánom magyarázni, mindenki szabadon eldöntheti, hogy mit használ és milyen célra. Bővítettem viszont a kecskeméti Jurassic Parkot bemutató galériát két újabb felvétellel, méghozzá a 19-es együlésest és a 28-as kétülésest ábrázoló felvételekkel.