Vannak tájak és országok, melyek megismerésére illetve bejárására mindig is vágytam. „Kötelező helyek” ahova egyszer ebben a rövidke életben el kell jussak. Ausztrália, Dél-kelet Ázsia vagy éppen Arábia, tehát inkább a kellemesebb klímájú térségek szerepelnek a kívánságlistán. Grönland sosem tartozott ezek közé, azonban felülről látni és fotózni egy A340-es kényelmes utasteréből nem éppen rossz móka, a fordított spotting élményt nem is említve.

Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a hosszú, 12 órás utazás során szinte végig az ablak mellett ülhettem, időnként cseréltünk csak útitársammal. A fotófelszerelésemet tartalmazó hátizsákot kézipoggyászként felvittem a fedélzetre, így felkészülten vártam a megfelelő alkalmakat. A szárny ugyan kicsit korlátozta a kilátást, azonban a lenti témákkal összekomponálva végül inkább színesítette, mintsem rombolta a képi mondanivalót.

Ezúttal a szárnyfelület szürke részeire mértem fényt, a piros és a kék színek jók is lettek, a hómező azonban némileg beégett

A Sony fix gyújtótávolságú 50/1.4-es nagy fényerejű optikát használtam, kézből, jól kitámasztva. Számos próbálkozásom volt a minél jobb hatás elérése érdekében, kísérletezgettem mindhárom fénymérési móddal és a blende beállítással is. A nagy mélységélesség miatt persze nem igazán lehetett tágra nyitni a rekeszt, de a beáradó fény nagy mennyisége miatt erre nem is volt szükség. 

Zord hegyek és végtelen hómezők. A hideg, kristálytiszta levegőnek köszönhetően még nagy, 11.000 méteres repülési magasságból is viszonylag éles, kontrasztos képeket sikerült exponálni. Itt már a tájból is sokkal több látszik

A fedélzeti információs rendszer folyamatosan frissülő adatai szerint (melyet mindenki a saját, az előtte lévő szék háttámlájába épített LCD képernyőn követhetett nyomon) a gép Grönland felett stabilan tartotta a 11.000 méteres repülési magasságot.