Egy-egy hosszabb utazás során sok impresszió éri az embert, melyeket aztán különböző szinten él meg, raktároz el. Bevallom, számomra leginkább a képi benyomások maradnak meg hosszabb távon, amiben persze nagy segítséget jelent az állandó "fotózhatnékom". Az elkészült felvételek egy része aztán később jó esetben igazolja, hogy valóban értékálló pillanatot rögzítettem, a többi pedig az albumok vagy a merevlemez egy rejtett szegletében várja az örökkévalóságot. Legutóbbi repülőutam kapcsán is számos felvételt készítettem, de mindössze egy van, ami szinte minden nap az eszembe jut és mindegyik másiknál kellemes emlékeket ébreszt.

Fogalmam sincs egyébként, hogy a felvétel kit ábrázol, sőt megmondom őszintén már arra sem emlékszem, hogy pontosan hol is készült a felvétel. Valahol Németország felett, de ennek nincs is jelentősége. A lényeg inkább maga az impresszió, a felfedezés és a komponálás élménye. Amikor megláttam, hogy a velem egy sorban, de a folyosó másik oldalán ülő, az érintőképernyős telefonjával elmélyülten foglalatoskodó utastársamat milyen különlegesen világítja meg az ablakon besütő és ezerfelé törő nap fénye, akkor azonnal cselekvési kényszerem támadt. Szerencsére - szokásomhoz híven -a nyakamban lógott a fényképezőgépem, így technikai akadálya nem volt a dolognak. Azonban igen óvatosnak kellett lennem, hiszen ha látványosan kezdek el helyezkedni és exponálni, akkor egyrészt megzavarom, másrészt oda a pillanat, a fények, egyszóval az egész szituáció varázsa. Szerencsére mindent sikerült szinte észrevétlenül megoldanom, így ismeretlen utastársam még csak azt sem vette észre, hogy fotózzák.

Számomra ez a felvétel nagy fontossággal bír, nem titkolom, büszke vagyok rá. Nem gondolom, hogy nincsenek ennél sokkal jobb felvételek ebben a témában, nekem azonban ez a kép, ez a pillanat testesíti most meg legjobban az Utazót, az Utazást!