Nagyon jó dolog, ha van az embernek egy technológiai szinten is jártas, kutatási vénával megáldott barátja. Kolbola révén én rendelkezem egy ilyennel, így került néhány hónappal ezelőtt a látókörömbe az addig nem ismert, misztikus, MTO-nak nevezett szovjet/orosz tükör-objektív. Mivel egy spotter számára nincs olyan, hogy elegendő fókusztávolság, ezért a határ szó szerint a csillagos ég, minden téren. A jó telékhez ugyanis mindössze három dologra van szükség: pénzre, pénzre és pénzre. A most ismertetésre kerülő projekt lényege az optimumra való törekvés, mind a használhatóság, mind az ár tekintetében. Na de lássuk végre, mi ez a misztikus MTO őrület!

Mint azt már valamelyik post-ban említettem, a tele korszak nálam egy ismeretlen, azt hiszen Tair márkájú 300-as, kölcsönbe kapott nagyvassal kezdődött, majd jött a saját tulajdonú, NDK-s gyártmányú 300/5.6, M42-es bajonettes objektívem. Manuál fókusz, fix gyújtótávolság és fényerő, viszonylag alacsony tömeg és kedvező ár jellemezte ezt az optikát. Tanulni jó volt, azonban a figyelmem nagyon hamar a sokkal gyorsabb, autófókuszos, rugalmasabban használható zoom lencsék irányába fordult. A Zenit vázam lecserélésével egyidőben, úgy 2001 táján váltottam a Tamron 70-300-as, LD-lencsés, immár autófókuszos, Minolta bajonettes zoomra, amit nagy megelégedéssel használtam évekig. Főleg 200 mm környékén nyújtott kiváló rajzolatot, persze kellően lerekeszelve.

Az újabb váltás ideje 2005-ben volt, amikor is egy Sigma 135-400-asra tértem át, majd egy igazán nagy minőségi- és költségugrással (…) 2008-ban a Sigma félprofi, 100-300/4-es EX-es (bővebben >>>) lencséjével fejlesztettem az arzenált. Na, ez már tényleg az a lencse, amire vágytam. Fix fényerő, masszív felépítés, kiváló rajzolat és gyors AF motor. A különböző teszteken vígan verte képminőségben a zoomok nagy részét, de még bizonyos fixeket is, a telezoomok között elismerten ez az egyik legjobb optika. Nem mellékes az sem, hogy a szintén Sigma EX 1,4x konverterrel is kiválóan működik, az AF is megmarad, sőt a rajzolat sem romlik látványosan. Rendkívül elégedett vagyok vele, hátrányaként csupán a nagy tömeget és méretet említeném, igai nyakfájdító, kézletörő optika, na meg tegyük hozzá, nem egy olcsón megszerezhető darab... Repülőnapokra ideális, de még a Forma 1-ben is megállja a helyét. (Érdemes megnézni az MTF görbéjét >>> )

De ha tényleg ennyire jó ez az optika, akkor minek venni és cipelni egy másikat is? Egyszerűen azért, mert az új őrülethez, az áthaladó gépek fényképezéséhez sokkal nagyobb gyújtótávolságra van szükségem. Elérhető árban csak a tükrös telék jöhetnek szóba, a 400 feletti lencsés holmik megfizethetetlenek számomra. Milliókat nem tudok és nem is akarok kiadni a fix 600-as telékért, kisebbnek meg jó az, ami van. A Sony/Minolta 500/8 (nem mellesleg egyedülálló módon autófókuszos), a Sigma 600/8, vagy a bűvös MTO 11-CA a maga 1000/10-s paramétereivel jó megoldás lehet, ráadásul árban is elfogadható szinten mozognak. Ez utóbbi teléről sokáig nem is tudtam, hogy létezik, azóta viszont utána olvastam. Rendkívül masszív építésű, jó optikai teljesítményű szerkezet, állítólag hadiüzemben fejlesztették és gyártották. Nem könnyű vele a fókuszálás, de a 10-11.000 méteren haladó gépek fotózása esetén szerintem nem lesz gond vele. Jó nagy böszme jószág (igazi oroszos), tehát állványról lesz vele célszerű dolgozni, azonban egy hátizsákban elfér, így lényegesen mobilabb, mint a hatalmas tükrös távcsövek forgó zsámolyon (az már a légvédelmi komplexum kategória…).

Ipari technológia faládában

A beszerzés viszont nem tűnik könnyűnek, itthon szinte reménytelen, sem használtan sem újonnan nem jellemző, hogy árusítaná valaki, ugyanakkor a külföldi aukciós portálokon időnként feltűnik egy-egy darab, viszonylag normális áron, tartozékaival együtt, nem ritkán faládába (!) csomagolva. Remélem sikerül még az idén beújítani egy ilyet, ha meglesz, akkor mindenképpen beszámolok a tapasztalatokról.